Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Megcsaltak.

Megesik, hogy az ember mindent elveszít. Egyetlen hibás döntés, egyetlen átkozott másodperc tört része alatt egy egész életet romba dönt. Végeláthatatlan folyamatok kezdete, megannyi szenvedés és gyötrelem origója, adott pillanatba sűrítve. Nincs visszajátszás, nincs második lehetőség, nincs újból átgondolt választás. Nem marad más, csak a következmények nyomasztó terhe, mégpedig életünk végéig. A legfájóbb, hogy ezt a bizonyos döntést néha nem is mi magunk hozzuk meg. Megcsaltak, és az életem a feje tetejére állt. Üdvözöllek a világomban!

Elveszve

mille_plateaux 2014.02.27. 18:48

 

Az utóbbi hetek, hónapok jelentős része a keresésről szólt: egyrészt kutattam az esetleges hűtlenség árulkodó jelei, bizonyítékai után, másrészt kerestem azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével érzelmi szempontból újra önfenntartóvá válhat a kapcsolatunk. A kétarcú, önmarcangolástól sem mentes folyamat eredményeként mindössze egyetlen lényeges momentumra derült fény: Nóri után lassacskán önmagamat is elveszítettem.

Nem tudom biztosan, mikor indult el a folyamat, de akkor történhetett, amikor az ominózus este után mégsem szakítottunk. Azt az első pillanattól kezdve tudtam, hogy veszélyes játék szembe menni a saját elveimmel, az alapvető szemléletemmel, de úgy hittem (hiszem?), hogy volt értelme megpróbálni, ha ezzel esélyem nyílt a kapcsolatunk megmentésére. Sajnos, az elmúlt időszak fejleményeinek tükrében már nem vagyok biztos az egykori döntésem helyességét illetően; az a megalkuvás, amelyet a boldogságom visszaszerzése érdekében hoztam, mind a mai napig érezteti negatív hatását a kapcsolatunkban, egyszerűen nem tudok magammal elszámolni emiatt. Amikor szebb napokat élünk meg együtt, akkor nincs különösebb probléma, mert könnyű elnyomni a marcangoló érzést, mélyen tartani mindazt, ami nyomaszt. A rosszabb napokon ellenben elviselhetetlenné válik ez a kompromisszum, és vele együtt a korábbi csalódás fájdalma is megújult erővel tör rám. Ezekben az időszakokban alapvető fontossággal bírna a higgadtság, az ehhez szükséges biztos érzelmi háttér, valamint egy nagy adag önbizalom. Kár, hogy mindezt önként dobtam el magamtól, amikor a folytatás mellett döntöttem.

Elvesztem, és ennek egyre több jelét érzékelem magamon. A mindennapi viselkedésem, a személyiségjegyeim, szociális kapcsolataim egyaránt visszafejlődtek; nagyjából úgy érzem magam - és esetenként úgy is viselkedek - mint anno, tinédzser korom utolsó éveiben tettem. Újra átélem azt a terhet, amely a személyiségem kialakulását, formálódását kísérte, de ez most már számottevően nehezebb folyamat, mint annak idején, "köszönhetően" az instabil érzelmi háttérnek, a mindennapos munkahelyi stressznek, és úgy általában véve, a megélhetésért folytatott konstans küzdelemnek. Ráadásul a "fejlődés" ezúttal negatív irányú: lassú javulás helyett egyre mélyebbre visz az út, és egyelőre minden igyekezetem ellenére sem tudok úrrá lenni rajta. Érdekes felismerés, hogy korábban, még biztos alapokon nyugvó kapcsolattal a hátam mögött szánakozva néztem azokat a harmincasokat, akik komoly kapcsolat hiányában csak tengődtek, értelmetlen pótcselekvések rabságában éltek, ezért évek alatt sem jutottak egyről a kettőre. Úgy gondoltam, mindezt kizárólag önmaguknak köszönhetik, hiszen addig jártak egyik ágytól a másikig, míg végül mindenhol betelt a becsület, az évek pedig gyorsan elszálltak a sokéjszakás kalandok felett. Nos, eltelt tíz év, és fordult a kocka; néha magam sem hiszem el, hogy milyen nevetséges módon kerültem ugyanabba, az általam megvetett helyzetbe, igaz, az okok jórészt különbözőek. A sors iróniája, ugye.

Az általános közérzeti mélyponton felül komolyabb problémák is adódtak a kapcsolatunkban. Tipikus dolog ez is, mégis meglepett a színrelépése: teljesen elveszítettem az önbizalmamat a szexuális együttléteink során (is). A korábban rám jellemző kezdeményező szerep teljesen kiveszett belőlem, így annak ellenére, hogy minden nap kívánom Nórit, nem tudok gátlások nélkül közeledni hozzá. Úgy érzem, hogy a kezdeményezéssel erőltetem a dolgot, ezért inkább várok, hogy Ő közeledjen, biztosítva bennem az érzést, hogy nem a puszta szükségszerűség okán vagyunk együtt, hanem mert Ő is kíván engem. Tekintve, hogy évekig éppen ellenkező formában történtek a dolgok, ez a változás önmagában is feszültséget okoz a mindennapjainkban. Félreértés ne essék: így is sort kerítünk egymásra 2-3 naponta, de a korábban bevett gyakorlathoz képest ez visszalépés, pedig minden egyes alkalom olyan a lelkemnek, mint az orvosság. Talán pont ez utóbbi a probléma: a szex már nem az vele, mint ami korábban volt, egyfajta teljesítmény kényszer terhe nyomaszt minden egyes alkalommal. Csak arra tudok figyelni, hogy kielégítsem, még azon az áron is, hogy az egészből nem élvezek igazán egyetlen percet sem. Mindez azóta van így, amióta kiderült a félrelépése, talán tudat alatt ezzel akarom bebiztosítani a kapcsolatunkat, vagy csak félek, hogy az a bizonyos másik több élvezetet tudott nyújtani neki, mint én teszem. Nettó baromság az egész, tisztában vagyok vele, de valamiért ösztönössé vált a dolog, és már nem tudok szabadulni a rabságából. Az egész azért különös, mert Nóri sohasem mondott rosszat arról, amit az ágyban adok neki, éppen ellenkezőleg, szinte mindig ott a szemében az a csillogás, amit az első együtt töltött éjszakánk után láttam meg először, ami azért jó jel.

Talán, ha azon az éjszakáján elhagyom, majd a sorsra bízom az életünket ahelyett, hogy én magam próbálom megoldani a gondokat, mindez meg sem történik. Ha azóta újra egymásra találtunk volna, talán nem gyötörne folyamatosan a kétely: vajon tényleg engem akar-e ez a nő? Szerelmes még belém, vagy csak komfortosabb, biztonságosabb mellettem az élet, mint a szeretővel lenne? Persze, megeshet, hogy egy szakítás, majd békülés után is ugyanezek az érzések gyötörnének, de ezt biztosra már sohasem fogom megtudni…

 

Címkék: fájdalom hűtlenség szerelem féltékenység megcsalás harmadik fél

42 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://megcsaltak.blog.hu/api/trackback/id/tr305835916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fotengelyszimering 2014.02.27. 19:15:51

@mille_plateaux: Épp gépnél vagyok.
Valami jobbra számítottam (eredményre, fejleményre), ez az igazság, nem erre.

Az elverjük a port a 30-as szingliken rész viszont kifejezetten NEM tetszik, mert nincs igazad (biztosan vannak, akikre érvényes, de hol a sok többi?), másrészt attól neked nem lesz jobb, ha rámutatsz mások problémáira.

Vannak gondolataim, előbb azért le kell ülepedniük.

mille_plateaux 2014.02.27. 20:22:58

@fotengelyszimering:

Éppen azt írtam, hogy tévedtem. Nem ítélek el senkit, csak magam felett ítélkeztem.

A fejlemény pedig ennyi. Ez egy ilyen dolog. Kavarog minden, és éppen ezért nehéz. Nem fogom kiszínezni, csak hogy érdekesebb legyen, nem a látogatottságra hajtok.

fotengelyszimering 2014.02.27. 20:32:47

@mille_plateaux: Félreértettél. Azt hittem, hogy jobb hírekkel tudsz szolgálni, mert drukkolok ezerrel.

Engem Is 2014.02.27. 21:00:41

@mille_plateaux: na, ez lehet a különbség, számomra az "elveszettség" hozott vissza kamaszkoromból olyan dolgokat, amelyek az elkényelmesedés miatt feledésbe merültek. Nem mondom, hogy pozitív a mérleg, mert még mindig mit meg nem adnék azért, ha nem történt volna meg ez az egész. De olyan energiákat, olyan elszántságot érzek magamban a mindennapokban, amit már régóta nem éreztem.

Más. Közben újdonság történt, a "másik" összejött egy lánnyal, melyet a fb-n boldogan hirdet... Eddig egyedülálló volt. Ez nyilvánvaló előny, ha a visszaesés veszélyét tekintjük. Egy bökkenő van csupán: a lány a párom barátnője! Szóval ez már kezd teleregényi magasságokba emelkedni... Fogalmam sincs arról, ki mit tud ebben a bonyolult kapcsolatrendszerben, pl. a párom barátnője tisztában van-e a múltbéli háromszöggel. Ha nem, az lesz a kínosabb, képzeljetek el egy közös kerti partit. Hahaha.

Engem Is 2014.02.27. 21:44:08

@mille_plateaux: ja, és a legdurvább, hogy még csak nem is színezem... Plusz adalék - és ezt már úgyse hiszi el senki se -, hogy a párom barátnőjének a jelenlegi exével is jóban vagyok. Képzeljétek el, amint azt a férfit szidja nekem, aki miatt ő egyedül maradt... Ugyanaz, akivel engem megcsalt a párom! (És erről még csak nem is tud - talán.) És én még őt nyugtatgatom, hogy ne forraljon bosszút, hisz nem a "harmadik" tehet a dologról.

Megvalósító Macska · http://megvalositas.blog.hu/ 2014.02.28. 12:38:12

Még mindig megvan a lehetőséged kilépni... sőt, a kilépés után fél vagy egy évvel újra összejönni akár. Azonnal a sokk után nem szokott sikerülni, viszont hallottam már olyanról, hogy a sokk után szünetet tartva megöregedésig hibátlanul. De így nincs mód, továbbra se látom értelmét. Ne kínozd magad tovább. Nincs veszve semmi! Néha nagyon jó a Magány, sok mindenre ráébreszt, újra megtanít bízni az emberekben és magadban is. De Magány nélkül, görcsösen a boldogságot hajszolva nem megy. Lépj ki ebből a (bocs a hasonlat miatt) sáros gödörből, mosd le magad és indulj el egy új úton. Szerintem - de továbbra sincs a mondandómban semmi újdonság. :)

soundcloud.com/zefirzenekar/dokneumrem

Olga2 2014.02.28. 22:05:43

Szerintem sincs ennek így tovább értelme. Még a végén becsavarodsz:-( És az is esélyes, hogy belemagyarázol olyan dolgokat, amiket szeretnél, hogy legyenek, közben meg lehet, hogy a valósághoz semmi köze.

Te, a gyerek-témával nem hozakodott elő Nóri? Mármint hogy szeretne?

mille_plateaux 2014.02.28. 22:40:28

@Olga2:

Nem. Világossá tettem, hogy egy ideig erről szó sem lehet.

Ez is nehéz pont, az incidens előtt komolyan szóba került a dolog. Ez is megérne néhány sort, holnap írok róla.

mille_plateaux 2014.02.28. 22:41:59

@Olga2:

Mire gondolsz pontosan?

"És az is esélyes, hogy belemagyarázol olyan dolgokat, amiket szeretnél, hogy legyenek, közben meg lehet, hogy a valósághoz semmi köze."

mininere 2014.03.01. 05:04:41

Mille! Muszály voltam egy picit ülepíteni magamban a gondolataimat, mert roppant nagy felelősség és nem is szabad az embernek tanácsot adnia, mert az életedet neked kell irányítani, inkább kívülállóként elmondom, hogy mit látok a történetedben. Ha valamit rosszul látok, akkor nyugodtan tudd be annak, hogy nem ismerlek benneteket, csak annyit ismerek, amit itt a blogon olvastam. Bejegyzéseidet olvasva valahogy az az érzésem, hogy Nóri ott van melletted, de mégsem VELED. Az teljesen látszik, hogy ebben a kapcsolatban már régen elveszítetted magad. Viszont az, hogy a megcsalás után együtt maradtatok, ez azt jelenti, hogy van még a kapcsolatban annyi erő, hogy ez tovább tudjon élni. Az én esetemben ez nem volt meg, hiába van egy hatéves kislányunk. Az alapok megvannak, viszont most a kapcsolatban tovább kellene lépnetek, fejlődnötök
. Mindkettőtöknek le kell zárni a múltat. Nagyon nehéz magunk mögé dobni a dolgainkat. Ha egymagadban küzdessz azért, hogy működjön a kapcsolatotok, akkor veszíteni fogsz, mert ez kétemberes. Mindkét félnek oda kell tennie magát, közösen kell felszámolni a rossz érzéseket. Valahogy olyan mintha hegyet másznál és elérnél az alaptáborba mondjuk 4500 méterre, de ahhoz, hogy meghódítsd a 6000 méteres csúcsot, mindkettőtök közös munkája kell, külön-külön nem juttok fel, csak együtt, ha nem tudtok együtt menni, akkor mindkettőtöknek le kell jönnötök. Úgy gondolom, hog y a kapcsolatotok rendezéséhez hasznos lenne szakember segítségét is igénybe venni, mert lehet, hogy tudna segíteni az útatokon.

mininere 2014.03.01. 05:08:11

@Olga2: @mille_plateaux: Gyerek kérdés. Ez a kapcsolatoknak rendszerint egy sarkalatos pontja. Sokszor ilyenkor jönnek felszínre a női lélek rejtett mozgatórugói, hogy mennyire érzi valaki jól magát a kapcsolatban. Ha egy nő nem akar gyereket vállalni, annak mindig oka van, ha akar annak is, úgyhogy várom a gyerekvállalásról szóló bejegyzésedet.

mille_plateaux 2014.03.01. 15:17:15

@mininere: @Olga2:

Szóval, tegnap ígértem, hogy írok néhány szót a gyermekvállalásról, illetve a vonatkozó terveinkről. Mivel valamelyest kapcsolódik ide, és nem is tervezem nagyon bőven megírni ezt a dolgot, nem nyitok új bejegyzést.
A lényeg: korábban nem akartam gyermeket, egyszerűen azért, mert a munkámból kifolyólag sokat voltam távol Nóritól, és ez akkor is így maradt volna, ha gyermeket vállalunk. Szeretném ennek a dolognak minden percét átélni, és semmi esetre sem akarok távszülő lenni, vagy csak napi 5-10 percre látni a már alvó csöppséget. Időt kértem, hogy jobb munkahely után nézhessek, olyan után, amely lehetővé teszi, hogy azonnal a közelben legyek, ha szükség van rám. Abban, hogy végül, közvetlenül a lebukása előtt munkát váltottam, ennek a dolognak is szerepe volt, de picit előre szaladtam.
Amikor átbeszéltük ezt a dolgot, arra jutottunk, hogy mindketten azt szeretnénk, ha a gyermekünket együtt nevelnénk, és nem maradna ki egyikünk sem ebből. Sokszor beszéltünk erről, és mindig az lett a vége, hogy amint sikerül munkahelyet váltani, átgondoljuk a helyzetet. Ekkor még azt hittem, ez mindkettőnk véleménye... Teltek a hónapok, és Nóri egyre kevesebbszer hozta fel a témát, úgy éreztem, semmi baj nincs, egyszerűen csak megértette, miért kérek időt. Ekkoriban kezdett furcsán viselkedni, fontos lett a divat, ami addig nem kifejezetten mozgatta meg, egyre többet költött magára, számtalan külön elfoglaltsága lett. Nem zavart a dolog eleinte, de utólag már úgy érzem, itt indult el valami, ami később nagyon rondán visszaütött. Elkezdett nyitni a külvilágra, és ez a nyitás sokaknak imponált. A történet innentől már ismert.
Amit még - talán - nem írtam, hogy a hűtlenségét követő egyik beszélgetésünk során, az okokat kutatva azt mondta, hogy úgy érzi, ennél a pontnál csalódott a kapcsolatunkban. Megértette, mi több, egyet is értett velem, az érveimmel, a lelke valahogy mégis a gyermek felé tolta el. Hogy mindez igaz-e? Nem tudom. Hogy elhiszem-e? Talán. Van benne ráció, szakirodalom is ismeri a jelenséget, de szerintem mindannyian ismerünk (sajnos) olyan nőt, akinek valamilyen okból nem leeht gyermeke, ezért egyéb, pótcselekvésnek ható dolgokban éli ki magát.
Nos, nálunk a pótcselekvés a kifelé történő nyitás, "a nő vagyok" élmény mindenek feletti keresése, az izgalmas flört lett.

Engem Is 2014.03.01. 22:20:48

@mille_plateaux: Gyerek... Az első (és egyetlen) gyerekünk majdnem odaveszett a terhesség alatt. A szüléskor pedig majdnem a páromat veszítettem el. A második terhesség vetéléssel végződött. Egy éven belül jött a megcsalás. Kérdés?

mille_plateaux 2014.03.01. 22:30:48

@Engem Is:

Huhh. Ez nagyon kemény, még így leírva is. Nincs kérdés...

fotengelyszimering 2014.03.03. 21:10:36

@mille_plateaux: Javíts ki, ha tévedek.
A megcsalás kiderülése után vészüzemmódba kapcsoltál, mindenáron meg akartad menteni azt a kapcsolatot, amelyben a múltban biztonságban és boldogan éltél.Kimondani végérvényesen, visszavonhatatlanul, hogy vége ennek a dolognak őrült nehéz és fájdalmas lett volna, igazi lelki gyilkos.
Nem mondtad ki, látszólag megmenekültél, de ez csak a látszat. Ez egy pürrhoszi győzelem, Mille.

Szerintem egyedül ezt nem tudod, nem tudjátok megoldani, talán el kellene menni egy párterapeutához (tapasztalt szakértőhöz, az egyetemről kiesett, kísérleteket mesélő nem jó), ahol semleges(!) helyen mindketten őszintén, gátlástalanul megnyílhattok. Nem kell a rizsa, a finomkodás, a nyers érzéseket kellene kimondani. Utána lehet, hogy megkönnyebbülnétek.

Ez így csak elodázás, de nem megoldás.

Enélkül mennyi időt jósolsz egy ilyen kapcsolatnak?

Vannak dolgok, amiket nem érdemes megjavítani, újat kell építeni helyette. De hogy legyen helye az újnak, a régit el kell törölni.

mininere 2014.03.03. 22:05:51

@fotengelyszimering:
"Szerintem egyedül ezt nem tudod, nem tudjátok megoldani, talán el kellene menni egy párterapeutához (tapasztalt szakértőhöz, az egyetemről kiesett, kísérleteket mesélő nem jó), ahol semleges(!) helyen mindketten őszintén, gátlástalanul megnyílhattok. Nem kell a rizsa, a finomkodás, a nyers érzéseket kellene kimondani. Utána lehet, hogy megkönnyebbülnétek."
Igen, azt hiszem, én is ezt mondtam. Belemászunk itt a dolgokba, de úgy látom, hogy előrébb nem jutunk. Még abban sem vagyok biztos, hogy a hozzászólásaink segítenek, mert csak az egyik oldalt ismerjük meg. Ha gondolod, szívesen ajánlok tanácsadót, de kereshetsz te is az interneten. Vedd rá a párodat, hogy közösen keressetek egy tanácsadót, mert csak közös erővel fog menni. Sok sikert, és akkor talán a következő bejegyzés már arról szólhat, hogy a kapcsolat a gyógyulás útján halad.

mininere 2014.03.03. 22:07:27

Kedves Mille! Természetesen az előző hozzászólásom elsősorban Neked szólt.

Engem Is 2014.03.03. 22:40:15

Annak idején, amikor láttam, Mille mire vállalkozott, elmondtam neki, hogy én is pont álneves blogot szerettem volna indítani az esetről (mármint az enyémről), de ő megtette a szívességet, hogy ő lett a főszereplő, én meg csak simán kommentekben kiönthetem a szívem, ha úgy tartja kedvem. Még egyszer köszönöm, Mille! Egy elrontott kapcsolatot megmenteni pontosan annyi értelme van, mint bármi másnak e gyönyörű világon. Ha kedvünk tartja, belevágunk.

Alfréd76 2014.03.06. 09:32:10

Ezért írtam régebben, hogy szerintem egy megcsalás után csak akkor van értelme folytatni, ha az ember teljesen túl tud lépni a dolgon. Neked ez láthatóan nem sikerül (megjegyzem: majdnem biztos vagyok benne, hogy nekem sem sikerülne). Nem tudod elfeledni azt, hogy egy másik pasi ölelte a feleséged, szeretkezett vele, olyan közelségbe került, amilyenbe csak neked lenne szabad. Én sem tudnám elviselni.

Viszont nagy kérdés, hogy ennek így van-e értelme. Nórit nyilván mardossa a bűntudat, és szeret is, de előbb-utóbb elege lesz. Lehet, hogy elege lesz a folyamatos önmarcangolásodból, abból, hogy semmi sem olyan, mint régen. A lelkiismeretfurdalását felválthatja egy csendes elégedetlenség, mérgelődés, majd egy idő után ő lép ki a kapcsolatból. Ha ez történik, akkor neked semmi sem marad, semmi. Ha te lépnél ki a kapcsolatból, akkor legalább az önbecsülésed vihetnéd magaddal.

Szerintem (mindig csak szerintem, mert a biztos megoldást nem tudom) nagyon gyorsan, és nagyon nyersen, határozottan szembe kell nézni a helyzettel. Ha úgy érzed, van bármi, ami könnyíthet a lelkeden (pl. munkahelyet vált, megszakítja a kapcsolatot a barátnővel), közöld vele. Menjetek el párterápiára. Ha úgy érzed, nem tudsz ezen a helyzeten túllépni, akkor véget kell vetni a kapcsolatnak.

Ez így nem vezet sehová.

Loanna 2014.03.07. 22:35:10

Hát én itt most lehet, hogy a valóság magyar hangja leszek...először is @Engem Is: szerintem várj még kb 3 pasit és akkor leszel 0-ban és akkor "reklamálhatsz". Nekem is volt hasonló sztorim, az én méhem az én testem vagyis én vagyok az oka érzést nagyon is jól ismerem...ilyenkor elmenekülni akár sportba, akár munkába: galádság.
Mille. Hogyan kellene még mondani a "szeretlek"-et? Három sz-el és két t-vel??? Egyre szimpibb nekem Nóri. Nem ismerlek, tanács nincs, csak meglátás. Mi a fenét tehetne még??? Mondja, érezteti, ott van a 9 és 1/2 év / alig 1/2 év aránya...hülyet kapok az olyan ötletektől, hogy egy okos csaj ma adja fel a jól bevált munkahelyét. Miért??? Mert őuraságának az tetszene legjobban? Kicsit más ez, mintha azt kérnéd, hogy mondjuk változtass kondi termet! Mint ahogy a gyerek kérdést is saját maga óhajtja szabályozni? A saját igényei szerint? Amit "tisztáztak világosan"?Lazulj! Nem vagy már huszonéves. És érezd át a dolgokat...

Engem Is 2014.03.08. 11:19:53

@Loanna: Haha, köszönöm az őszinteséged. Már alig várom a pasikat!

Engem Is 2014.03.08. 11:52:02

@Loanna: Azt azért hozzátenném, hogy mindent megpróbáltam, hogy gyorsan túltegyük rajta magunkat. Sajnos nekem sikerült kevésbé, legalábbis látszólag. Ütközőpontot jelentett az is, hogy én szerettem volna, ha még egyszer megpróbáljuk, ő meg - talán érthető okból - nem. Persze ebből nem volt veszekedés, ilyesmi, az azonban biztos látszott rajtam, hogy letört a dolog. Szerintem azt gondolta, hogy emiatt (mármint, mert szeretnék még egy gyereket) elkezdtem más után nézni, ami nem volt igaz. Viszont ő elkezdett más után nézni, tényleg, de ezért leginkább csak a helyzet hibáztatható.

Loanna 2014.03.08. 23:12:56

@Engem Is: sorry a pasikért! Csak tudod...ha veszteség ér minket, sajnos még ma is akkor kapunk puszit, ha könnyes szemmel halkan (hangosan ne! az már zavaró, akkor már ott a rosszallás!)sírdogálunk feketében a szoba mélyén. Hogy van, akinek ez nem megy? Hogy van, aki máshogy tud túllépni? Ugyan már! Olyan nincs, mondják, embereld meg magad és viselkedj úgy, ahogy elvárjuk. A bánatnál sírni kell, írja a nagykönyv...és nem másfajta örömöket hajszolva feledni. Jó, ha férfi vagy esetleg lehetsz alkoholista. Vagy munkamániás. Vagy adrenalinhajszoló.
Abból, amiket eddig írtál (töredékek az egészhez mérten, tudom) én egy jó házasságot látok :). És ha lehet tanácsot adni: ne rugózz már ennyit ezen a felejthető epizódon...viszont a gyerek téma még mindig átbeszélésre vár :(. Szerintem több házasság vérzik el ezen, mint a hűtlenségen.

mille_plateaux 2014.03.11. 18:35:14

Rengeteget gondolkodtam azon, amit írtatok az utóbbi napokban. Pro és kontra, maradni vagy menni, esélyt adni, vagy elfelejteni mindent. Kívülről talán nyűglődésnek tűnik ez az egész, és talán az is. Ugyanakkor, aki átélt már hasonlót, az tudja, mennyire nehéz jól dönteni, mennyi mindent kell mérlegelni...

fotengelyszimering 2014.03.15. 22:19:21

@mille_plateaux:
Nincs a "nyűglődéssel" semmi gond, de ha csak egy helyben toporogsz, az nem segít. Legalább valami koncepciód legyen, talán van is...mit akarsz elérni és meddig van erre időd.
Szerintem... :)
"Fejlődtél" már valamit a legutóbbi bejegyzés óta?

mille_plateaux 2014.03.25. 06:10:23

Az a fő probléma, hogy az érzelmeimet illetően rendszeres az előre, majd a visszalépés. Azután újra és újra. Amikor már ugy érzem, hogy kezd minden normális lenni, jön egy újabb villanás a múltból, egy emlék, egy rossz érzés, bármi, és újból napokig magam alá kerülök. Utóbbit már nem mutatom kifelé, mert nem akarom tovább büntetni Őt, de ettől még hat rám, formálja a gondolataimat. A legrosszabb mindebben a bizonytalanság, a holnap kiszámíthatatlansága, a nem létező jövőkép.

Egyszer egy ismerősöm mesélte, hogy hónapokon keresztül nem találta a régi önmagát, bizonytalan volt és örökké fáradt, csak vánszorgott napról - napra. Leszokott minden káros szenvedélyéről, tanulni kezdett, vállalkozást indított, stb., jöttek a sikerek, mégsem érezte jól magát. Azután egy szép nap arra ébredt, hogy elege van a barátnőjeből, így kirúgta. Néhány napon belül visszatért minden az életébe, ami korábban kiveszett. Újból magabiztossá, teljes értékű emberré vált.

Sokszor eszembe jut mostanában ez a történet, lehet, higy ez calami új kezdete.

mille_plateaux 2014.03.25. 06:12:29

Bocsánat az elgépelésért, mobilról nem megy olyan jól az írás.

Engem Is 2014.03.25. 19:59:03

@mille_plateaux: Hát, ha most kidobod, akkor lesz ám nagy sírás-rívás!

Szóval nekem is van egy megcsalós történetem, a helyzet abszurditása, hogy pont az mesélte nekem, akivel megcsalt a párom, haha. Szóval a kedvese őt is átverte, ők is megpróbáltak együtt maradni, de aztán a folytonos veszekedések válássá fajultak. Talán példabeszéd volt? Mindig is sejtettem, hogy ő többet akart ebből az egészből, mint a párom, talán ezért is buktatta le a kapcsolatukat. Azt gondolta, hogy egyértelmű a helyzet, és aki egyedül marad, az én leszek. Nos, eddig tévedett.

Mille, két út van. Vagy megbékélsz a dologgal, vagy szakítotok. Nálunk az első irányába halad a dolog. Néha úgy érzem, legjobb lett volna meg se tudnom az egészet. Hagyni, hogy megunják egymást (ahogy egyébként most se ellenőrzöm a páromat, hogy mit csinál). Ha el akar hagyni, hagyjon el, ha meg nem, akkor annak oka van, kész.

Tikke 2014.05.09. 17:16:02

@mille_plateaux: Szia! Tegnap este eljutottam arra a szintre, hogy vagy szakszerű segítséget kell kérnem, hogy rendbe tegyék az agyamat vagy mondjuk belekezdek egy blogba, hátha az írás segít rajtam. Viccesen azt gondoltam, elég lesz, ha a blogom címe ennyi, Megcsaltak. A biztonság kedvéért rákerestem a google-ban, nehogy más nevét nyúljam le, hát így kerültem ide.
Elolvastam minden bejegyzésed, az összes kommentet...őszinte leszek, néha könnybe lábadt a szemem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki épp azon megy keresztül, amin én is, nem tudom elhinni, hogy leírtad ugyanazokat a gondolatokat, amik engem is hónapok óta marcangolnak.
A helyzetünk szinte teljesen megegyezik, a különbség annyi, hogy mi nem vagyunk házasok. 13 éve szeretem hűségesen, pedig voltak jobb és rosszabb időszakok, mint szerintem minden kapcsolatban. Úgy fél éve éreztem, hogy valami nincs rendben és már akkor tudtam, hogy nő van a dologban. Aztán 3 hónappal ezelőtt lebukott...ott voltak az üzenetek. Három napig tartott az üvöltözős-sírós-hogy tehetted ezt előadás, ő meg férfi létére térden állva, sírva könyörgött, hogy bocsássak meg. Elhagytam.
Hetekig könyörgött, végül "újra" kezdtük, egy új lakásban. Munkahelyet nem váltott, pedig a kolléganőjével szűrte össze a levet - nem tudom elhinni, hogy azóta semmi nincs.
Mindketten igyekeztünk boldogan élni, de én ahelyett, hogy idővel egyre jobban érezném magam, napról napra jobban kikészülök. Nem tudom, hogy jó döntés volt-e vele maradni...fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
Egész életemben erős, magabiztos, önálló döntésekre képes nő voltam, most meg olyan vagyok, mint valami elcseszett...mindig szerettem írni, most egy értelmes mondatot alig tudok összehozni.
Láttam, hogy egy ideje nincs új bejegyzést, örülnék neki, ha írnál :) Nem azért, mert élvezem, hogy más is szenved, csak valamilyen furcsa reménysugár lettél vagy talán jobb kifejezés, hogy sorstárs.

mille_plateaux 2014.05.09. 22:24:46

@Tikke:

Szia!

Írj, hidd el, sokat segít, de néha szünetet kell hagyni, hogy csillapodjanak a gondolatok, az érzések. Pont ezért nincs új poszt, mert amikor írtam, minden esetben felkavarta bennem a múltat. Az viszont nem segít. Persze, ez nem jelenti azt, hogy befejeztem a blogot, sőt.

Ami a magabiztosság eltűnését jelenti, az sajnos véglegesnek tűnik. Legalábbis, ha együtt maradtok.

Tikke 2014.05.10. 12:53:15

@mille_plateaux: valahogy már az is segített, hogy ide leírtam a történteket. A szünetet előre kivettem, azt hiszem itt az ideje, hogy belekezdjek. Kíváncsi lennék, a te magabiztosságod hogy van? Szerintem sokan várunk a folytatásra.

Avensis 2014.05.19. 18:26:36

Ennyi egyforma sors,érzés...Azok közé tartozunk akik szeretnek,és esélyt adnak újra kapcsolatuknak,bármilyen áron---a saját magunk kárára...Hisz bennünk veszett el a bizalom,a határozottság,a stabilitás.A párjaink ebből a félrelépésből csak megerősödtek(kellek másnak is,sőt még ezek után a feleségemnek+férjemnek is)Itt küzdünk elsősorban saját magunkért,a kapcsolatunkért,lehet hogy meg sem éri...ezt nem tudhatjuk,még sem tudunk kiszállni belőle,mert nem vagyunk egyformák,vagy társfüggők vagyunk,vagy gyengék,vagy nem hisszük el hogy mi még mással is lehetnénk ennél boldogabbak---mert most nem vagyunk azok!Előrehaladunk,majd visszacsúszunk,megbocsájtunk,de ez nem azt jelenti,hogy elfeledtünk mindent...ott a tüske,a törés,ami ott is marad.Megéri-e?Hogyan tovább?Minden oly bizonytalan,legfőképp mi magunk:)
Kedves Tikke,Mille,és a többiek,megértem érzéseiteket,én is ezeket érzem.
Külön köszönet azoknak,akik próbálnak nekünk segíteni,az erős ,határozott ,racionális oldalról,és ezt mind empátiával,emberséggel,segítőkészséggel teszik!Úgy gondolom aki megfordul ezen a blogon ,valamilyen szinten érintett,szeretne segítséget ,ötletet kapni embertársaitól.

Avensis 2014.05.19. 18:55:02

@Tikke: Én is szakemberekkel,és szakirodalommal segítem magam.Teljesen megértelek,tudom nem vígasz!
Ajánlok egy jó könyvet neked: Katie Byron:Szükségem van a szeretetedre? Segít az elakadásokban,tudatosan kell alkalmazni,bevallom nekem sem sikerül mindig.
Jelenleg kognitív pszichoterápiára járok,a felénél járok,nagyon reménykedem benne.
A bizonytalanság,szorongás,helyzetek elemzése,bezárultság,régi szociális kapcsolataim vissza épültek,gyanakvó vagyok,bizalmatlan,nem tudom a sérelmeimet letenni,állandó véka alatt van a kapcsoltunk--sok kérdéssel,a biztonságérzetem csak akkor van meg,ha vele vagyok,akkor is állandó visszajelzést várok.Ismerős ebből valami?Ami legfőképp idegesít,hogy mindent elemzek,szó,tett,érintés a kapcsolatunkban,előregyártok egy forgatókönyvet,legyen jó,vagy rossz.Nehéz a most-ban élnem,a múlt halványul,de a holnap sem stabil.
Régen nem voltam ilyen,tudtam döntést hozni,határozott lenni,mérlegelni,merni dühödnek lenni,boldognak,mertem élni!Megváltoztak a személyiségjegyeim,egy gyermek bizonytalanságával ,és biztonság-érzet vágyával élek.Pedig történetünk nem friss,vissza szeretném kapni régi önmagam,dolgozom rajta -szeretnék laza lenni,és boldog!Te hogyan éled meg a történteket és a mindennapjaidat?

Loname 2014.06.14. 19:43:24

Ezen gondolkodjatok el: 9 (!) évvel ezelőtt csalt meg a párom, azt hittem, hogy belehalok. Súlyosbította a gyötrelmemet, hogy magyarázatot sem tudott adni. Mégsem szakítottam, mert attól tartottam, hogy borítok mindent, aztán később úgy érzem, mégis meg tudtam volna bocsátani, de már nem lesz visszaút. Ennyi idő után tudom, hogy nem jól döntöttem - de akkor ezt nem tudhattam. Hiába múlnak az évek, a fájdalom a régi, az értetlenség a régi, nincs nap, hogy ne ugorna elő egy-egy emléktöredék. Élünk látszólag kiegyensúlyozottan, mert barátságban - csakhogy a személyiségem megváltozott, és ezt én tudom. Nem vagyok fogékony örömre, nem vagyok vevő humorra, stb. Ha ezt akkor tudom, szakítottam volna.

SBishop78 2014.10.07. 02:34:07

No akkor kicsit filózzunk el egy dolgon. Megcsalás. Mit is jelent? Mert legtöbben azt érzik, hogy meglopták őket. Mintha a másik a tulajdonuk lenne és amit másnak adott azt tőlük vette volna el. Ugyanakkor a valós tény, hogy minden ember önmagáé. Még akkor is, ha házasságban él. Mert a házasság nem tulajdonjogot jelöl hanem összetartozást. Ahogy egy focicsapat tagjai sem tulajdonai egymásnak, de a csapattagság összetartozást jelöl. De ami a pályán együtt mozog, az nem biztos, hogy a pályán kívül is. Az életünk egy részét együtt éljük. Más részét külön. Ez a rész elszinkronizálja egymástól a két felet, így az együtt töltött időben törekedni kell a szinkron visszanyerésére. Tudatos törekvés a harmóniára, az újra egymásra találásra. ha volt megcsalás ha nem. Egy életen át. ha ez nincs meg erről mindkét fél ugyanúgy tehet. És akkor az egyik fél megcsal. Miért is? Hiányzik neki valami, valami amit 1 nem vall be a másiknak hogy hiányzik 2 a másik fél nem veszi észre hogy hiányzik. A romantika az izgalom az újdonság, a szenvedély, az odafigyelés, az együtt töltött idő, a nevetések stbstb. Sok minden lehet ami idáig viszi az embert. A megcsaló fél így mit is árul el? Nem téged. Kettőtöket. a csapatot. Önmagát éppúgy mint téged azzal, hogy ahelyett hogy amikor észreveszi hogy baj van nem hozzád fordul, hanem másnál keres vigaszt-kiegészítést. De van olyan dolog amit nálad nem is találhatna meg. Van amit csak a barátaitól kaphat. van amit a gyerekeitől. És itt felmerül a kérdés: vajh mit adott neki a másik ami miatt ezt a lépést megtette. Tudod-e most megadni neki azt ami miatt ezt lépte? vagy még mindig csak tátongó űr van? Megadhatnád, de nem adod mert 1 nem tudod 2 nem akarod megadni? Ha így van akkor kár erőltetni a kapcsolatot mert az egység sosem lesz a régi a hiánnyal nem lehet élni csak ideig óráig. Az ember célja a boldogság, és megalkudni lehet, de nem egy életen át. Megvan-e köztetek már az a kölcsönös őszinteség, ami miatt nem beszélt neked a hiányról amit más töltött be? Te tudsz-e pld ezekről a belső félelmeidről őszintén beszélni vele? És kérdésem: mi van akkor ha amúgy téged szeret, és veled akar élni de pár dolgot mástól ( is ) szeretne néhanap? Képes vagy-e elfogadni őt úgy, hogy nem a tulajdonod, így a szabad idejével ő rendelkezik és örülsz annak amit neked ad, de nem követeled tőle azt amit másnak ad?

mille_plateaux 2014.10.07. 07:05:00

@SBishop78:

Értelek, de nem értek egyet Veled. Két ember közötti társas kapcsolat, különösképpen a házasság jóval túlmutat a szimpla csapatmunkán. Lehet, hogy szükségszerűségek okán a mindennapi életvitel miatt fizikailag külön vannak a felek, de kell, hogy legyen kötöttük olyan kapocs, ami minden egyes percben fennáll. Nem kell 5 percenként telefonálni, bőven elég, ha bármilyen nemű döntéshelyzetben úgy mérlegel az ember, hogy kettejük közös érdekeit preferálja bármivel (akár még a saját személyes érdekeivel) szemben is. Ez volt az, ami nálunk egyre kevésbe vilt jellemző, és ez teljes mértékben Nóri felelőssége volt. Az erre válaszul adott önkéntes dac pedig az enyém, hogy kerek kegyen a kép.
Az, hogy a megcsalással csak a csapatunkat árulta el, számomra nem értelmezhető állítás. A csapat jelentős része (fele) én vagyok, és mivel önmagadat hátbaszúrni egy hűtlenséggel relatíve nehéz, úgy gondolom, konkrétan én ittam meg a könnyelműsége levét. Amit leírtál a kiváltó okokról általánosságban, az mind igaz, de a hazugságot nem magyarázza. A szakításra ok, de a megcsalásra már nem, utóbbi kizárólag egyéni döntés, és ezzel járó egyéni felelősség kérdése. Mint írtam már valamelyik posztomban, én sem éreztem jól magam már a kapcsolatban, tudtam, hogy nagy a gond, és hogy dolgoznunk kell ezen, de eszem ágában sem volt hűtlenkedni. A lehetőségem nekem is meg volt, pont úgy, mint bárkinek, ha jól körbenéz a környezetében. Döntöttem, hogy nem szakítok, hanem megpróbálom helyrehozni azt, ami éppen nem jó; a hűtlenség, mint opció meg sem firdult a fejemben. Hogy őszinte kegyek, éppen ez leoett meg Nórival kapcsolatban is, azt hittem, a kegrosszabb döntés, amit hozhat kettőnkre nézve, az a szakítás.

Kérdéseidre: a magam részéről mindíg is nyíltan beszéltem vele az érzéseimről, nem vagyok egy macho típus. Pontosan azért kezdtem el dacolni, féltékenykedni, mert nem akart tudomást venni a gondjainkról, helyette mások barátságát kereste. Ez addig nem volt rá jellemző, így bennem is megszólalt a vészcsengő. Ez vezetett a görcsös akaráshoz, ami végül szerintem kitágította a köztünk keletkezett űrt.
Ami a párkapcsolatban történő egyéni szabadságot illeti, minden a mértéken múlik. Sohasem tiltottam semmit meg, de kimondatlanul elvártam, hogy a preferencia minden esetben kettőnk közös élete legyen. Ebbe sajnos számomra nem fért (és most sem férne) bele, hogy barátokkal töltsön órákat, miközben tudja jól, hogy mindennél jobban szükségünk lenne az együtt eltöltött időre, arra, hogy beszéljünk, problémát oldjunk meg, mégpedig közös erővel. Kellemetlen, de szükséges lépés ilyenkor preferenciák felállítása, ami persze nem jelent egyet azzal, hogy teljesen el kell fordulni a barátoktól. Ami a kicsapongást illeti, arra részemről nincs és nem is lesz engedély. Ha mással akar szeretkezni, rajta, nem tartom vissza, csak annyit kérek, hogy előtte zárjuk le a közös életünket. Az ember ugyan ösztönlény, de ez nem ad felmentést.

SBishop78 2014.10.07. 13:40:15

Az első fejezettel egyet értek, hisz attól hogy nincs a pályán az ember egy csapatnál is úgy kell nyilatkozzon azt kell figyelembe vennie a csapattagnak, hogy mi a csapat érdeke ( pld a meccs idejére nem szervez keresztbe ). Igen a házasság valóban komplexebb intézmény, de akkor sem lesztek a házassággal sem két különálló személyiségből egyé, még ha nagyon ez a propaganda akkor sem. Mindig is lesznek külön érdekeitek és néha hol egyik, hol másiktok egójának kell nagyobb teret kapnia, hogy az összhang meglegyen. Ha a házasság maga nagyobb szerepet kap az életeteklben, mint ti vagy másik ember, a kapcsolatért és nem magatokért és a másikért tesztek dolgokat akkor a házasság sem fog működni. az egyensúly nem úgy áll fenn, hogy mindketten feladjátok önmagatokat a "közös jóért", mert ha belegondolsz önmagad feladása sosem lehet jó. Inkább úgy működik, hogy néha te engedsz, hogy máskor amikor ő enged neked annál is jobb lehessen mint ami egyedül lenne, ha csak te lennél. A harmónia nem egy szürkére kevert paca hanem a Jin és Jang különbözően is egységet alkotó dolga.
Ami a megcsalást illeti, akkor ha a csapat kép nem értelmezhető számodra tekintsük a házasságotokat egy szerződésnek. A szerződésben vállaltátok, hogy boldoggá teszitek egymást. ebbe időt pénz és energiát feccöltetek. De mégsem sikerült. Ilyenkor mi van? 2 verzió lehetséges. Te csak az egyiket tartottad a te oldaladról járhatónak ő meg a másikat választotta. Te úgy gondolod: dobja el inkább az ember mindazt amit másikkal évek hosszú sora alatt épített, ami akár majdnem jó, de nem tökéletes és építsen újat valaki mással ami éppúgy a teljes rizikó, hisz lehet hogy újabb x év után derül ki, hogy vele sem tökéletes, ott meg más hiányzik. Vagy nem felrúgva a szerződést kiegészíteni külső forrásból, hogy a boldogságod teljessé váljon. Ő ezt választotta. A szerződésetek ( te is belátod és bevallod ) nem működőképes abban a formában amiben létrejött. Nem tölti be maradéktalanul a szerepét. Így az "árulása" tudod miben merül ki? Ebben és csak ebben! Amiben a tiéd. Hogy nem volt hozzád őszinte. Nem adott döntési lehetőséget neked. nem mondta azt: drágám, ez vagy az hiányzik, ha meg tudod adni, kérlek tedd meg, ha meg nem akkor fogadd el hogy külső forrásból szerzem be. És tudod miért nem tette? Tedd félre kicsit a sérelmeid és képzeld magad az ő helyébe. Mi késztet valakit arra, hogy ne eldobjon valamit lazán és egy másikat kezdjen, hanem próbálja megtartani a jelenlegit és kiegészíteni? Az, hogy értékesnek tartja! Mégis van benne annyi érték amit védeni igyekszik. Hisz feltételezhetőleg azért nem árulta el neked azt hogy szeretője van, mert félt, hogy ha megtudod, mindaz amit felépítettetek összeomlik vissza vonhatatlanul. Inkább kockáztatott hogy védje azt amije megvan ha nem is tökéletes. Hazudott, holott tudta, hogy ezzel önmagát is elárulja ( igen önmagát is! ) mert olyan szintre süllyeszti-zülleszti önmagát amilyennek feltételezem nem akarta látni. Szóval az ő döntése is nehéz döntés volt, de egy olyan partnerrel aki még ösztönzi is erre, mellette van bátorítja ( a szerető ) könnyebb ezt meghozni, mint borítani mindent. Márpedig a női lélek rejtelmeiben első helyen áll a stabilitás a támasz keresése. És akármi is hiányzott neki éhségként ( lehet hogy az elején csak pár jó szó ) a másik félben lelt stabil támaszra, hogy megtalálja önmagát a beszürkült, a házasság oltárán elolvadt, valós egyéniségét vesztett nőt. A másik fél valószínűleg egyéniségként kezelte. Nőként.. Nem feleségként! Szóval máshogy döntött mint te döntöttél volna az ő helyében. Ez a bűne. Neki. Már ha ez bűn. Jobb lett volna ha egyszerűen faképnél hagy és lelép egy másik férfival? Valóban az lett volna a jobb? mert ezek szerint te ezt vártad volna tőle hogy eldobja mindazt amit a kettőtök kapcsolata jelent még így tökéletlen formában is, és pápát intve beüljön a másik pasi hófehér jaguárjába ( amiről persze a kapcsolat hossza során szintén kiderülne hogy nem tökéletes )? te ezt tennéd most ha feltűnne egy kedves aranyos nő aki megért és sokat beszélgetne veled, elmenne veled sétálni moziba jókat nevetnétek és aztán mikor már mindkettőtök számára világos lenne hogy jobb az együtt töltött idő, mint a szürke házassággal töltött pillanatok akkor elcsattanna az első csók... Vajon te ott megállnál? Vagy elmondanád? Vagy rohannál haza hogy bocsi kicsim, de rendet kell rakni az életünkben mert nagy gáz van? Vagy egyszerűen csak otthagynád.. És ezzel mindazt amit felépítettetek. Mert erről beszéltél az előbb... szóval az ő hibája ez volt, hogy választási helyzetben választott és nem azt amit te becsületesnek véltél volna. Ismered te egyáltalán ezt a nőt? A vágyait az álmait.. hogy stressz helyzetben, hogy más alatt, kiéhezetten ( és nem feltétlenül testileg ) hogy reagál? Ő nem te vagy! Ő nem a te elveid, gondolataid, reakcióid tükörképe. Ő egy másik ember aki a saját szempontjai szerint éppúgy próbál jó döntést hozni mint te. Próbált. Ez lett belőle.

SBishop78 2014.10.07. 13:52:23

A féltékenység már önmagában is a birtoklási vágy kifejeződése. Ha még húzol is a gyeplőn amikor látod hogy szét kezd esni a dolog akkor naná, hogy csak fokozod a hatást. Igen, van hogy krízishelyzetben egyszercsak egyedül találod magad, és a másik nem hajlandó segédkezni a megoldásban pedig közös a probléma. Ilyenkor ( megkérdezem én ) te mire vársz? Az előbb említetted, ha ilyen helyzetbe kerülnél, te inkább a szakítást választanád. Tessék! Itt a helyzet! Választod? Nem!!! Te éppúgy tipitopizol, mint ahogy ő anno terelt a barátok társaságát a gondtalanságot a homokba dugott fejet választva. És hagyod mindkettőtöket szenvedni. No ő pont ebből menekült. A megoldatlan és megoldhatatlan ördögi körből. És ki fogja tovább bírni? Ő vagy te? Amíg megoldások nem születnek csak önmarcang van. Üresség. Boldogtalanság. Ő döntött, és egyfajta megoldást keresett ami legalább őt hellyel-közel boldoggá tette. Téged mi tenne boldoggá? Ezt elmondtad már neki? És tudod mire lenne szükségetek? Pont ara hoyg a problémákat félretéve egymással foglalkozzataok. egymás boldogságát keressétek, szórakozzatok kikapcsolódjatok. együtt! újra felfedezzétek a közösség élményét együtt. Gondoktól és kötöttségektől mentesen. Mert a problémátok pont ez, hogy ez elveszett!!! Nem nagybeszélgetések kellenek a pokollá vált családi fészekben hanem nagy kiruccok kézen fogva. Spontán virág. Randizzatok. Éljetek a mának kicsit. De ehhez el kell felejtnei le kell rakni a múltat. meg kell bocsájtani. Igazán! És az igazi az amikor nem ott lebeg az árny hanem az ami szívből jön és egyetlen megbocsátási forma. Mintha meg sem történt volna. Tekintsétek úgy, mintha most ismerkednétek. egy elszürkült házasságot rehabilitálni csak így lehet, egymás újra felfedezésével. De persze így az is kiderülhet hogy az évek során annyira megváltoztatok, hogy már nem illenétek össze. Akkor viszont békében válhattok el, nem keserű szájízzel.
süti beállítások módosítása