Megcsaltak. - Utolsó kommentek
blfr6@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c42319547
Válasz erre: A történetem margójára
2023-11-16T00:10:10+01:00
2023-11-16T00:10:10+01:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?full_commentlist=1#c33303137" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 33303137 );">@mille_plateaux</a>: <br />
Eltelt pár év,az eszembe jutott ez a blog,és Te .<br />
Vajon hová jutott a kapcsolatod Nórival?<br />
El tudtad engedni ?<br />
Boldog vagy e most,ahogy ezeket a sorokat írom.<br />
Én m3g vele ,ugyanúgy .<br />
A megszokás ,a kényelem, a múlt tart itt ,a sok rossz bevêsődês ,és séma .
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c41766572
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2023-01-10T19:39:05+01:00
2023-01-10T19:39:05+01:00
javított állomány
http://blog.hu/user/411455
Eltároltam a kedvencek közé. Embert próbáló történetek. Vadászjelenetek Alsó-Hipergámiában.<br />
"elhagytam érte a hazámat"Ez gyönyörű megható fogalmazás írhattad volna hogy kimentem németbe. Én várlak hogy visszatérj a sivatagból.<br />
Az erő és a lelki megnyugvás legyen mindannyiótokkal.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c41405857
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2022-05-16T11:56:33+02:00
2022-05-16T11:56:33+02:00
toubkal
http://blog.hu/user/1610767
Immár két éve, hogy rátaláltam erre a blogra, idöröl idöre újraolvasom, mert annyira tüpontosan írja le a saját érzelmeimet, hogy olyan, mint ha hazatérnék. Évente egyszer születik egy komment, jön egy sorstárs, lassan bövül a klub, amiben senkinek sem lenne szabad tagnak lennie. Mint mindenki, én is válaszúton állok minden nap. Viszont én elhatároztam, hogy az én történetem máshogy folytatódik majd, én kiszállok ebböl a klubból, így vagy úgy - talán ezért akarom röviden leírni nektek a történetem, lehet, hogy valakit inspirál egy másik, iszonyúan nehéz, de talán öszinte úton elindulni, amire én most rátértem.<br />
<br />
Az elözmények. Kétezres évek eleje, egy hatalmas, mindent elsöprö szerelem, két diák, egy magyar fiú, egy német lány valahol Európában, Erasmus diákként. Egy év után, 22 éves fejjel belémhasított, hogy ezzel a növel akarok megöregedni, elhagytam érte a hazámat, megtanultam egy új nyelvet, új életet kezdtem egy számomra idegen országban. Amikor kint összeköltöztünk nagyon hamar terhes lett, ami váratlan volt, de mindketten akartuk. A következö évek nagyon nehezek voltak, tanultuk a szerepeinket, túlléptünk önmagunkon, de sok nehézség közepette mindig is szerettük egymást. <br />
<br />
Négy évvel késöbb összeházasodtunk, az évek teltek, a harmincas éveink vége mint három gyerekes családot talált minket egy érett kapcsolatban, ami hullámzó volt ugyan, de sosem rossz. 2016 végén elért engem egy mélypont, ami után elkezdtem változtatni az életemen. A következö fél évben sokat fejlesztettem magam (új hobbik, rengeteg sport, külsö és belsö fejlödés, a maslow piramis felsöbb emeletei) és a kapcsolatunk, nem utolsó sorban ennek köszönhetöen újra kivirágzott, mintha csak friss szerelmesek lennénk. <br />
<br />
Egy 2017-es tavaszi napon azonban felrobbant A Bomba. Egyszer pakolászás közben ráleltem véletlenül egy 8 évvel azelötti naplójára, amibe, nem tudván mi az, kissé önfeledtem beleolvastam. Az a pillanat örökre megváltoztatta az életemet. Félreérthetetlenül ott állt leírva hogy az, amire addig még mint lehetöségként sem gondoltam soha, már 10 évvel azelött megtörtént. Megcsalt, szeretöje volt. Mikor késöbb szembesítettem bevallotta, hogy az évek során volt még két másik egyéjszakás kalandja is. Soha sem mint konkurencia, csak mint menekülés. A világom összeomlott, egyszerre vesztettem el a jövömet és a múltamat, Neo mátrixbeli ébredéséhez volt hasonlítható az élmény. Kapcsolatunk 2/3-a egy hazugság volt, egy álomvilágban éltem, ami már régen nem létezett, a jövöm pedig szétporlott és semmivé vált. Az újra talált szerelem közepén a válásra még akkor sem gondoltam, ö sírva könyörgött bocsánatért. 20 év, három gyerek, egy élet vágyai, egész lényem tiltakozott az ellen, hogy felfogja, mindez csupán egy álom volt, aminek nincs folytatása, de még múltja sem. <br />
<br />
Mindennek immár négy és fél éve. Azóta küzdök és küzdünk az új valósággal, iszonyú sok önismeret, terápia, közös és egyéni feldolgozás után itt állunk együtt, megbocsátva és megbánva, a miértre már rég megtalálva a választ, de pont úgy, ahogy Mille leírta, részemröl valahol inkább csak beletörödve mint elfogadva. Egy majdnem tökéletes kapcsolat a mában, sötét folttal a múltban. Ha csak "az" nem lenne. Az évek során azt hittem, sikerült elengednem, de idöröl idöre váratlanul mindig feldugja a fejét. Valami visszavonhatatlanul eltört és megváltozott, vele már soha nem lesz ugyanolyan, bármennyire szeret is. <br />
<br />
Idén februárban vettem egy hatalmas levegöt, és kimondtam, ez így nem mehet tovább, hogy nem tudom lenyelni, a sebek gyógyulnak de a var alatt gennyeznek. Rájöttem, hogy ha ez így megy tovább egy megtört, meghasonlott ember leszek, aki feladta az önbecsülését, az értékeit, ami valahol a lelkem alapja. Kétségek között kimondtam, hogy nem látok más kiutat, szakítok. Összeomlott, teljesen. Bár még mindig bizonytalan vagyok, amitöl ö reménykedik, most itt állunk három hónap után, vissza nem térhetünk, egy újrakezdés kilátástalan (?), de elengedni (még?) nem tudom. Van egy zugom, ahova visszahúzódom, de sokat vagyok „otthon“ is, szakítottunk is, meg nem is, az egyik pillanatban szeretkezünk vadul, aztán sír, ölelem, majd eltolom magamtól napokra eltünök és közben szétszakadok. Keresem a kiutat ebböl a patthelyzetböl, mert ez így, bár öszinte, iszonyúan lélekölö mindenkinek.<br />
<br />
Idöközben rájöttem, a kérdés nem az, hogy vele, vagy nélküle, hanem az, hogy milyen ember, milyen férfi szeretnék lenni. Ki vagyok, és hogyan, milyen kapcsolatban akarok élni. Választottam volna ezt a kapcsolatot akkor is, ha tudom, mik fognak történni. Mik a vágyaim amiért érdemes küzdeni és mik a félelmeim, amik visszatartanak. Mit jelent számomra a szerelem és mi a bizalom. Jelenleg ezekre keresem a választ, és a következö lépés talán az lesz, hogy elmegyek a „sivatagba“, egyedül, gondolkodni, és addig, amíg nincsenek meg a válaszaim, nem térek vissza. <br />
Ha visszatérek, megírom.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c40189236
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2021-04-28T17:57:25+02:00
2021-04-28T17:57:25+02:00
komi77
http://blog.hu/user/1249633
Kicsit olyan vissza a jövőbe blog lett ez. Nem túl boldogan, de újra élesztem, talán rátalál más is ahogy én is. Érdekes az ilyen helyzet, valahogy mindig rátalál az ember ezekre az ősrégi blogokra. Aztán mint az olimpiai fáklyát, viszik tovább mások. Amiért itt vagyok (44 éves férfi) az gondolom egyértelmű. 43 éves feleségem 2 éve történt telefoncsere alkalmával az új telóra átköltözés során lebukott. Gyakorlatilag évekre visszamenőleg kiderült - ami még nem volt törölve -, hogy az álomházasságunk egy hazugságokon alapuló, az ő részéről nyitott kapcsolat. Én a harmadik házunkat fejeztem be éppen. Rengeteg karrier-válság, pénzügyi és egyéb problémák megoldása mellett. A család persze nem érzett semmit ebből, csak a biztonságos meleg fészek alját. A történtek után 4,5 hónap alatt 30 kilót fogytam. A család és a haverok már temettek. A Stand Up Comedi-énemből egy Walking Dead zombie lett. Veszekedések, hazugságok sora. Újabb lebukások, se veled se nélküled játszma kezdődött. Most tartunk a második évnél. Az ismerőseink és a családunk szerint már nem csinálja, meg aztán az egészségi állapota sem fényes és talán a biológia is közbeszólt nála. Viszont akárhányszor futunk neki a folytatásnak valahogy nem akar múlni a fájdalom. Millió önismereti tréningen vagyok túl, pszichológusok, anti-depresszánsok, sport, miegyebek. Egy hónapnál tovább még nem tudtam magam jól érezni a bőrömben azóta. Sokan jól leírtátok itt a lényeget. Valóban nem várhatjuk el a másiktól azt amit magunk nyújtunk. Más ember, más nézőpontok és más értékrend vagyunk. Én is beleragadtam ebbe a dologba. Válni nem megy egyikőnk részéről sem és együtt sem igazán. Az érthetetlenség a dologban, hogy szerinte is nagyon jó kapcsolatunk volt mindig is. Én jóval a házasságunk előtt kiéltem magam. Amolyan kollégista machó voltam. Tiszteltem a nőket, és hiába volt minden estére valakim, nem én húztam a strigulákat, hanem engem húztak be. Mert ment a híresztelés, hogy velem jó. Én a lelkemet is bele tettem a dologba, mert - talán korán érő típus vagyok - az kerestem aki "más", aki nem csak hormon-hajhász. Érzelmeket kerestem, talán a szar gyerekkorom miatt. Aztán találkoztam a feleségemmel. Akinek én voltam a 3-ik férfi az életében. Az előző kettőt nem tartotta igazán férfinak, mert olyan "életképtelenek" voltak. Mellettem tanulta meg az intimitás árnyalatait, érezte az erős de szerető férfit. Megvédtem a világgal szemben, szabadságot, boldogságot, egzisztenciát adtam. Mindezt önzetlenűl. Soha nem vártam érte semmit. Már az elejétől fogva - ha nem is szerződésbe foglalva, de - megállapodtunk a kapcsolatunk határaiban. Amiket én azóta is tartok és magamra nézve kötelezőnek érzek. Sajnos ő nem így érez. Neki sem volt jó gyermekkora. Amolyan "megtűrt" személyként, kevés szeretetben nevelkedett. Az apja elég nárcisztikus fazon volt, fizikailag és érzelmileg is bántotta a családját. Folyamatosan csalta az anyukáját. Senki nem is mert neki ellentmondani. Egyedül én törtem le a szarvait, vele szemben is többszőr megvédtem. Két gyermekünk született az évek során. A fiam 15, a kislányom 10. Kisfiunk szívfejlődési rendellenességgel született, 7 hónaposan műtötték. Vissza van még egy műtéte. Szóval lenne mi össze tartson bennünket. Mégis le tudott süllyedni ösztönlény szintre. Az okok amiket felsorolt: sok szabadideje volt, unatkozott. Ki akarta próbálni annak izgalmát milyen férj mellett, pontosan nem is tudja miért. Szóval nem tudom mit és hol rontottunk el. Szeretném megoldani. Amire rájöttem, hogy a "megoldani" törekvés nem visz előre. A szeretet, tisztelet vagy van vagy nincs. Azt elvárni, vagy építgetni nem lehet mint a ház falát. Csak megélni, ahogy a szerelmet is. Ő talán mindig is a gyermekkorából hozott szeretetéhségét próbálta pótolni és nincs annyi szeretet/szerelem a világon ami azt pótolni tudná. Nélkülem nem tud élni - ezt folyamatosan mondja. Így meg én nem tudok Vele élni. Szóval sakk-matt. Csak ne lenne ez a rohadt szerelem/szeretet érzés az emberben, ami ronccsá tesz sok ilyen helyzetbe került embert. Ha feléledt újra ez a blog és lesznek még új tagok talán értekezhetnénk ki mit tesz, hogy ember tudjon maradni hasonló helyzetben. Addig is elküldöm ezt a kommentet és talán feléled ez a kicsit gyászos de sokak számára annál fontosabb blog.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c37007839
Válasz erre: Elveszve
2019-04-01T20:24:10+02:00
2019-04-01T20:24:10+02:00
Kálvári Anita
http://blog.hu/user/1437218
<a href="https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?full_commentlist=1#c23269808" class="reply_nick_789093" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23269808 );">@Loname</a>:
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c36626248
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2019-01-29T13:24:22+01:00
2019-01-29T13:24:22+01:00
bj83
http://blog.hu/user/1431492
<a href="https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c25013325" class="reply_nick_924809" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 25013325 );">@Paul Atreides</a>: <br />
Azt a mindenit... nem gondoltam volna hogy vannak meg ilyen sztorik. Nagyon nagyon sokat szamitott, amikor megtalaltam ezt a blogot, es ezeket a bejegyzeseket, ugyanis en is ilyen cipoben jarok.<br />
Az en 20 eves kapcsolatom most ment gallyra - 36 vagyok, a felesegem 35 es van egy 7 eves kisfiunk is.<br />
A parom egy alig 20 eves sraccal csalt meg engem (15 ev korkulonbseg), titkolta 4 honapig majd mikor a sokadik veszekedes es kerdezoskodes utan vegre bevallotta, akkor lelepett. Hozzatennem, a gyerekunket nem vitte magaval, es persze o is kozolte, hogy o bizony nem megy anyuval, apuval marad.<br />
Egy vilag tort ossze bennem (es persze a faimban is) fel akartam magamat akasztani, jott a pszichologus, baratok, nyugtatok stb.<br />
Csak a fiam tartotta bennem a lelket, akit probaltam egyedul nevelni mikozben az egeszet meg fel sem gotam, nemhogy feldolgoztam.<br />
En persze szerettem, es meg mindig szeretem ezt a noszemelyt. A trauma nem nagyon akart elmulni, csak a masodik honap utan tudatosult bennem, hogy ennek bizony vege, ez a vonat elment es hiaba futok utana.<br />
Ujra kellett szervezni az eltemet, koltozes, gyerekneveles, hitelek stb.<br />
Aztan a harmadik honap utan a 20 eves kissrac lelepett... gondolom megijedt a felelossegtol, rajott hogy a nagy korkulonbseg milyen konzekvenciakkal fog jarni, sok jovoje nincs az egesznek, egy csalad tonkrement, es hat persze ott egy duhos megcsalt apuka aki talan barmire kepes. A koltozes es a harmadik fel tavozasa elott 2 hettel a fiam anyja "egyedul maradt", ugy dontott, hogy o inkabb visszajinne hozzank. En erre mit mondtam? - Hat persze! Probaljuk meg, hozzuk rendbe a dolgokat.<br />
Azota is szenvedek / szenvedunk. Ugyanis (ahogy a blogiro eseteben) o is egy erzelmi osleny. Mi is egyet elore lepunk, kettot hatra. En bar megbocsajtottam neki, de nehezen tudom elfelejteni. Egyszeruen undorito, amit tett es nehez tullepni rajta. Azt mondja, neki ido kell. Ido hogy elfelejtse a masikat, hogy elfelejtse a sok rossz dolgot es hogy vissza terjen hozzank. <br />
Nagyon sokat toprengek... nalam is az agyamban egyfolytaban porog az atkozott kisfilm, nem hagy szabadulni a gondolat.. megmergezett teljesen.<br />
Utalom azert amit tett (nem csak velem, hanem a fiammal is) ugyanakkor szeretnem ha maradna, szeretnem ha ugyanolyan boldogok(?) lennenk mint mielott elcseszodott volna minden. Nem tudom, hogy en eleg eros es turelmes leszek e, vagy esetleg o eleg eros ehhez az egeszhez. Probalom a gyerekem boldogsagat a szemem elott tartani, ugy hogy kozben a multban vetett hibaimat korrigaljam es mindekozben meg felejtsek is => hat rohadt nehez.<br />
A haverok mondjak nekem mindig, hogy "ha nem kapsz szeretetet tole, akkor lepjel es valjatok szet." "Csald vissza, menj csajozni, akkor jobb lesz!" stb. stb. <br />
De en nem ez vagyok. Egyszeruen nem megy. Volt, hogy mar hazudni kenyszerultem, hogy en bizony "csajozni megyem ma", amikor nem is ott voltam. O le sem szarta. Nem erdekli. Ugy erzem, csak kihsznal hogy a gyerek kozeleben es anyagi biztonsagban lehessen. Hat diohejban ez a szitu nalam.<br />
Es ez a blog nagyon sokat segit!!! Koszonom szepen!
https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985/full_commentlist/1#c35836501
Válasz erre: Hárman, párban
2018-09-16T02:00:40+02:00
2018-09-16T02:00:40+02:00
MittuDomain
http://blog.hu/user/131845
<a href="https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985?full_commentlist=1#c35807697" class="reply_nick_1386617" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 35807697 );">@ORMI</a>: Ha gondolod írd le
https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985/full_commentlist/1#c35807697
Válasz erre: Hárman, párban
2018-09-10T14:09:48+02:00
2018-09-10T14:09:48+02:00
ORMI
http://blog.hu/user/1386617
Nem tudom, hogy még használva van e a blog vagy sem. Egész nap kutakodtam olyan esetek után ami velem történt.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c35673883
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2018-08-15T10:59:47+02:00
2018-08-15T10:59:47+02:00
fishes
http://blog.hu/user/1381575
Sziasztok,<br />
<br />
Most találtam meg ezt a blogot. Én is hasonló cipőben járok. A párom (nő 42) én (férfi 45) 2017 szeptemberétől tart fent kapcsolatot egy harmadikkal. Nálam 2018 májusában bukott le. Amiről addig tudok az az, hogy kétszer feküdtek le egymással. Amikor rájöttem akkor megigérte hogy csak engem szeret és megszakítja vele a kapcsolatot. Ez nem történt meg. Júniusban újra láttam pár sms-t de akkor nem tudtam hogy lefeküdtek-e vagy csak írogatnak egymással. Akkor megint jöt a fogadkozás, hogy abbahagyja és csak engem szeret. Nos mostanáig sem hagyták abba. Írja neki, hogy szereti és kívánja, szervezik a találkozót kettesben csak nem akar összejönni. Ugyanakkor nekem nap mint nap elmondja, hogy mennyire szeret, mennyire fontos vagyok neki, már tervezzük az összeköltözést, tervezzük a közös jövőt. Mellettem viszont írogat a másiknak is. Tudni kell hogy a másik elég beteges és sokat van kórházban. Májusban azt mondta, hogy sajnálatból tartja fent a kapcsolatot. Szivecskéket küldenek egymásnak írják mennyire szeretik egymást. Azt nem értem, hogy akkor nekem miért mondja el napjában százszor, hogy szeret. A kapcsolatunk jó, a szex jó ezért nem értem mi az a plusz amit a másik tud adni neki. Két megbocsátás után és olvasva a mai sms-eket eldöntöttem, hogy holnap szakítok vele, lesz ami lesz. Én is hatalmas erőt kérek mert szeretem nagyon. Kétszeri megbocsátás után viszont nem tudok már többet megbocsátani neki. Majd megírom én is a történet folytatását.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c33953626
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2017-10-16T00:11:22+02:00
2017-10-16T00:11:22+02:00
Szamóca lekvár
http://blog.hu/user/1287327
Sziasztok és jéééééé :)! Évekkel ezelőtt olvasgattam ezt a blogot és kommenteltem is (csak közben elfelejtettem azt az email címem és jelszavam is) és nagyon érdekes most látni, ki merre ment azóta. Talán a többiek is megírhatnák :D. <br />
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c33303149" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 33303149 );">@mille_plateaux</a>: nem jó életelv ez a "ha már ennyit beleöltem, akkor nem szállok ki"...gondolom más területen te sem osztod :). Ha elindulunk egy irányba és látánk, hogy az nem jó, akkor tökmindegy, mennyi "melót fektettünk bele" előtte, vissza kell menni a válaszúthoz és elölről! Kurva nehéz egyébként. <br />
A poszthoz. Sok évig boldog házasságban éltem (kicsit rózsaszín ködben, dehát ilyen vagyok). Amikor rájöttem, hogy férjemnek van egy komolyabb kapcsija, nagyon megzuhantam. Utána mindent átbeszéltünk és átlelkiztünk és mivel az idő valóban gyógyír (na meg a kognitív disszonancia :)), következett kb három egészen jó, bár máshogy jó év, amikor is véletlenül kiderült, hogy őfensége akkori kapcsolata még mindig tart, sőt beszerzett mellé egy harmadikat is :P. Na itt már komolyan elgondolkodtam, hogy hogyan tovább. Akkor még a válás nem volt nekem lelki opció, így visszacsaltam, amire persze secperc alatt rájött (hja, a profizmus), így onnantól nyitott házasságot játszottunk (és én még mindig nem akartam válni, őrület! mennyire erős tud lenni a kötődés és a hülyeség). Ez így akár egy logikus megoldás is lehetett volna, hogy kecske is és káposzta is (család is és buja vágyak is), de nem. Iszonyat feszültséges időszak következett. (De valószínűleg lehet ezt jól is csinálni, nekünk nem ment.) Fura módon ő féltékeny lett, nekem meg jobban fájt az őszintesége, mint gondoltam volna és hát a "külön időn" is örökké mentek a harcok (gyerekkel ki lesz otthon este stb). A pontot az í-re viszont az tette fel, hogy kb 1 év után kiderült, hogy a drágám totálisan kontrollálta ezt az időszakot, nemcsak a pasis dolgaimat, hanem minden mást is (bitang okos informatikus), na ezt már nem lehetett elviselni. Elváltunk. (Volt azért egyéb konfliktusunk is)<br />
Azt hittem, hogy nagyon meg fogok zuhanni és nem. Döbbenten pislogok magamon, hogy milyen hamar túl tudtam lépni, a hétköznapok szintjén mindenképpen, de lelkileg is nagyjából (na itt azért vannak visszaesések, hiszen pl ez a blog is eszembe jutott, de egyre kisebb az amplitúdó, már sok dolog csak vállrángatós) és mennyivel jobban érzem magam így, mint az utóbbi években. <br />
Mindent be lehet fejezni. Tudom, hogy ez közhelyes és még tetézem is mindjárt:)...45 feletti további átérzett közhelyeim: 1. kutyából nem lesz szalonna 2. nem lesz senki sem fiatalabb és egy életed van csak 3. ahol macskaszőr van, ott macska is 4....majd írom tovább, ha eszembe jut. <br />
És mielőtt. Senkit sem válásra szeretnék biztatni, mert idealista módon még mindig hiszek abban, hogy két ember, ha mindketten akarják, helyre tudnak hozni egy ilyen bizalomvesztéses, megcsalásos helyzetet is, sőt a valódi őszinteséggel csak mélyül a kapcsolat...olyan sokfélék vagyunk, olyan esendőek lehetünk, igen rosszak is néha és engedjük meg ezt magunknak is és a másiknak is, ne ítélkezzünk és döntsünk még aznap este!<br />
A döglött lóról viszont le KELL szállni. Minél előbb. Sziasztok.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c33303159
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2017-06-27T20:28:33+02:00
2017-06-27T20:28:33+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c30378550" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 30378550 );">@Engem Is</a>: Irigylem a bátorságod, remélem, az elmúlt időszak fényében is úgy gondolod, hogy megérte a dolog.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c33303149
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2017-06-27T20:26:25+02:00
2017-06-27T20:26:25+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
Sziasztok!<br />
<br />
Évekig nem jártam erre, most valahogy eszembe jutott a blog, és "örömmel" látom, hogy néhány hozzászólás úgy is született a blogon, hogy gyakorlatilag már évek óta nem frissül a tartalom.<br />
<br />
Hosszan írhatnám, hogy mi minden történt velem, velünk az elmúlt években, és talán meg is teszem egyszer. Röviden: együtt maradtunk, nem csaltam meg Nórit, de a kapcsolatunk nem olyan, mint régen, és szerintem ha eddig nem változott, már nem is fog.<br />
Viszont, elfogadtam olyannak a helyzetet, amilyen, mert egyszerűen már nem tudok mást tenni. Sajnos túl sok energiát pazaroltam már el ahhoz kettőnkre, hogy itt hagyjam, de igazán javulni nem javult a dolog. Gyermekünk továbbra sincs, és egyikünk sem erőlteti már, pedig a lekünk mélyén csak erre vágyunk már mindketten, kimondva vagy kimnondatlanul. Csak, nem biztos, hogy egymástól szereténk ezt a csodát megkapni. Néhányszor kritikus állapotba került a kapcsolatunk az utóbbi másfél évben, költözés is szóba került, 1-2 napos szakítások voltak, de ezeket békülés és fellendülés követett, majd újabb mélypont. Ha a tanácsomat kéred, azt adni sajnos nem tudok.<br />
Egyetlen konzekvenciát vontam le, már ha le lehet egyáltalán vonni ilyen helyzetben: addig kell menekülni, amíg lehet. Ha nem teszitek, egy idő után abba a spirálba kerültök, amiben mi vagyunk: egyikünk sem akar már kiszállni, mert rengeteg energiát öltünk abba, hogy együtt maradjunk, de igazán jó sohasem lesz már, és ezt mindketten érezzük. Talán nem ezt szerettétek volna olvasni, de ez a nyers igazság.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c33303137
Válasz erre: A történetem margójára
2017-06-27T20:24:19+02:00
2017-06-27T20:24:19+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?full_commentlist=1#c33225049" class="reply_nick_1253447" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 33225049 );">@sugibugi</a>: <br />
<br />
Szia!<br />
<br />
Évekig nem jártam erre, most valahogy eszembe jutott, és "örömmel" látom, hogy néhány friss hozzászólás annak ellenére is van a blogon, hogy gyakorlatilag már évek óta nem frissül a tartalom.<br />
<br />
Hosszan írhatnám, hogy mi minden történt velem, velünk az elmúlt években, és talán meg is teszem egyszer. Röviden: együtt maradtunk, nem csaltam meg Nórit, de a kapcsolatunk nem olyan, mint régen, és szerintem ha eddig nem változott, már nem is fog. Viszont, elfogadtam olyannak a helyzetet, amilyen, mert egyszerűen már nem tudok mást tenni. Sajnos túl sok energiát pazaroltam már el ahhoz kettőnkre, hogy itt hagyjam, de igazán javulni nem javult a dolog. Gyermekünk továbbra sincs, és egyikünk sem erőlteti már, pedig a lekünk mélyén csak erre vágyunk már mindketten, kimondva vagy kimnondatlanul. Csak, nem biztos, hogy egymástól szereténk ezt a csodát megkapni. Néhányszor kritikus állapotba került a kapcsolatunk az utóbbi másfél évben, költözés is szóba került, 1-2 napos szakítások voltak, de ezeket békülés és fellendülés követett, majd újabb mélypont. Ha a tanácsomat kéred, azt adni sajnos nem tudok. Egyetlen konzekvenciát vontam le, már ha le lehet egyáltalán vonni ilyen helyzetben: addig kell menekülni, amíg lehet. Ha nem teszed, egy idő után abba a spirálba kerülsz, amiben mi vagyunk: egyikünk sem akar már kiszállni, mert rengeteg energiát öltünk abba, hogy együtt maradjunk, de igazán jó sohasem lesz már, és ezt mindketten érezzük. Talán nem ezt szeretted volna olvasni, de ez a nyers igazság.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c33225049
Válasz erre: A történetem margójára
2017-06-13T13:52:13+02:00
2017-06-13T13:52:13+02:00
sugibugi
http://blog.hu/user/1253447
Kedves Mille,<br />
Életemben most először regisztráltam hogy valamihez hozzászólhassak. Sosem csináltam ilyet, ahogyan sosem chateltem még, sőt nem kerestem társat se neten, csak munka miatt ülök gép elé. De most megtört a jég, kutakodom a témában, a blogod akár én is írhattam volna, nem tudom hogy miért nincs folytatás, eszeveszetten keresem hogyan tudok ebből kilábalni. Légyszi ha itt vagy még és olvasod, írj vmit. köszi
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c30378550
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2016-05-26T23:16:43+02:00
2016-05-26T23:16:43+02:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
Na hahó sziasztok! Hosszas önmarcangolás után egy pár hónapos visszacsalás hozta el azt az idilli állapotot, hogy már nem tudjuk, melyikünk volt szemetebb a másikkal, így a téma gyökerét vesztette. Most úgy gondolom, hogy mindketten befejeztük a kifelé kacsingatást, egyikünkben sincs illúzió (hogy nem lehet jobbat találni nálunk), így ezt az egész témát "jegeltük", talán mindörökre. Hogy jobb lett-e? Nekem biztosan. Hogy jobb lett-e a kapcsolatunk? Ezt nem tudom megítélni. Önző vagyok, beérem azzal, hogy nekem jobb lett. És tényleg jó volt visszacsalni.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c28886338
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2016-01-01T20:39:11+01:00
2016-01-01T20:39:11+01:00
BlackCat78
http://blog.hu/user/682864
Kedves Mille!<br />
<br />
Várom a következő postot. Ami vagy így, vagy úgy végződik, de mindenképpen érdekel. Hasonló esetben vagyok én is (nő létemre), de minden szót átéltem, amit te leírtál, magam sem fogalmazhattam meg volna jobban. A mi történetünk ott tart, hogy a törés óta eltelt két év, de most érzem azt, hogy feladom...nem bírom tovább. Érdekelne mi lett veletek? Kitartsak még, bár nem bízom benne, és csak szenvedés minden napom...<br />
Kérlek írj. Köszönettel: BlackCat
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c27881208
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2015-08-25T09:18:15+02:00
2015-08-25T09:18:15+02:00
karabue
http://blog.hu/user/1030598
Sziasztok!<br />
Nem tudom ennyi idő után olvassa-e valaki ezt a blogot. Nekem nagyon sokat segített mert én is hasonlóan mély érzésű ember vagyok mint Mille és két hét szünet után én is visszafogadtam a barátnőmet, ami még mindig nem tudom, hogy jó ötlet volt-e.<br />
Habár a történet kicsit más, a megélt érzések nagyon is hasonlóak, pláne egy sorstárs férfi szemszögéből nézve.<br />
Két hónapja, mmióta nálink is kiderült a dolog rendszeresen visszatérek olvasni. Néha megnyugtat de a legtöbbször felkavar és feltépi bennem is a sebeket. Talán ez lehet Millénél is, mert lehet, hogy már tovább lépett és nem akarja újraélni a történetet.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c27412118
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2015-06-25T08:37:37+02:00
2015-06-25T08:37:37+02:00
Zsebinyuszi
http://blog.hu/user/665684
Kedves Mille!<br />
Ennyi idő után is biztosan fájdalmas ez az egész. Mégis arra kérlek, ha van némi erőd hozzá, írd meg a folytatást! Ez olyan most nekem, mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodnék.....hülyén hangzik, de most valahogy úgy érzem, ha Nálatok jól akalault végül, akkor nálam is lesz remény. Nyilván nem így van, hiszen minden ember és minden történet más.....de valahogy reményt tudnál adni és talán néhány tanácsot is.....
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c27358904
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2015-06-19T10:27:11+02:00
2015-06-19T10:27:11+02:00
levendula40
http://blog.hu/user/1008642
Kedves Mille, én is arra kérnélek, hogy írd meg a folytatást. Gondolom hasonló okokból találunk itt többen is rá a blogodra, és igen, sokat segítettél azzal, hogy elolvashattam, hogy más is kísértetiesen hasonló érzéseken megy át egy megcsalás után. Én nem tudtam róla beszélni hónapokon át senkivel annyira szégyelltem magam, szégyelltem a fájdalmam, a kétségbeesésem, egy értéktelen nullának éreztem magam, akivel ezt meg lehetett tenni. Jelenleg én is az „egyet előre, kettőt hátra” állapotban vagyok, és nem tudom, hogy egyáltalán van-e ebből kiút, mennyi ideig fog tartani ez az elveszettség állapot. Vajon vissza tud-e épülni az önbecsülésem és a bizalmam vagy azon a napon, amikor kiderült a férjem hűtlensége, örökre elveszett? Szerintem Te nagy utat tehettél meg az elmúlt évben, sokat segítene, ha leírnád hogy látod most a kapcsolatotokat, ha sikerült előre lépni, mi az, ami segített vagy éppen mi volt az, ami hátráltatott?
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c27352954
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2015-06-18T16:56:21+02:00
2015-06-18T16:56:21+02:00
Zsebinyuszi
http://blog.hu/user/665684
Szia!<br />
Kérlek, írd meg, mi történt az azóta eltelt időben kettőtökkel! Nálam sajnos nagyon aktuális a téma és valami hihetetlen, de nagyon hasonló a történet.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c26543029
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2015-03-22T14:28:35+01:00
2015-03-22T14:28:35+01:00
Nilea
http://blog.hu/user/647264
Ugyan nem olvastam minden bejegyzést, de ahogy látom már régóta nem jelentkezett a blogíró. Pedig érdekelne, hogy november óta változott-e a helyzet, úgyhogy íírj! :)
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c25339355
Válasz erre: Elveszve
2014-12-08T21:08:31+01:00
2014-12-08T21:08:31+01:00
susztertangó
http://blog.hu/user/417255
<a rel="nofollow" href="https://www.google.hu/#q=amelyik+farkast+eteted">www.google.hu/#q=amelyik+farkast+eteted</a>
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25028933
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-09T14:06:14+01:00
2014-11-09T14:06:14+01:00
Paul Atreides
http://blog.hu/user/924809
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c25016919" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 25016919 );">@mille_plateaux</a>: <br />
<br />
Bocsánat nem tudok hétvégén nagyon írni, mert a család mellett nincs rá idő, hétköznap napközben jobb, mivel IT szakember vagyok,és folyamatosan számítógép előtt ülök.<br />
<br />
Masszív tévedés. Soha nem fogom megérteni, miért volt jobb hazugságba vonulni hónapokig ahelyett, hogy egyetlen határozott mondattal szakított volna velem.<br />
<br />
Itt én másról beszélek, mint amire Te gondolsz. A megértés az nem jelent elfogadást. Nem jelenti abban az értelemben, hogy ha Veled is ezek történnek, Te is ugyanezt teszed. Nagyon nehéz elfogadni az, hogy mások vagyunk. Amit ő érez az nem ugyanaz, mint amit Te. Miért nem szakított? A legvalószínűbb magyarázat az, hogy bizonytalan volt. A kapcsolatotokban volt pár dolog ami fontos volt neki, a biztonság, ez lehet akár anyagi, vagy a stabilitás, rengeteg olyan dolog amire nem is gondolsz. A szerető többnyire pótlék. Az szinte soha nem egész, csak egy részt pótol. Amennyiben kikerülnél a képből, a szerető nem tudná ellátni azt a feladatát teljes értékű társa legyen. Tehát arra gondolok próbáld megismerni a feleségedet, hogy számára mi a fontos, mi az ami hiányzott neki. ne magadból indulj ki szerintem. Én magam is ilyen vagyok. nagyon határozott elképzeléseim vannak a dolgokról, valami azon a módon jó ahogy én gondolom, a dolgokra úgy kell reagálni, ahogyan én gondolom helyesnek. Vonatkoztass ettől el. <br />
<br />
Nem lepett volna meg, mert olyannyira eltávolodtunk addigra, hogy én is erősen gondolkodtam a válás lehetőségén. Bennem azonban megvolt a tisztelet iránta, így soha nem volt opció az, hogy félrelépjek. Eszembe sem jutott, pedig lett volna kivel.<br />
<br />
Na erről még nem olvastam. ezek szerint komoly gondok voltak a házasságban. A megcsalás nem volt véletlen. Lehet Te úgy érzed mindent megtettél, de úgy tűnik nem volt célravezető. Én magam is így éreztem, de ő nem azt érezte amit gondoltam, nem úgy érzett reagált amit én vártam. Nehéz ezt elfogadni, de muszáj megértened, ha ismerni akarod a feleséged.<br />
<br />
Megfontolt embernek tűnsz aki komolyan veszi a dolgokat, átgondolja és úgy cselekszik. Amiatt, hogy ezért általában jó döntéseket hozol, lehet, hogy túl határozott vagy, adott esetben nyomasztó valaki számára. Mindig megmondod a tutit, úgy érzi a másik megfullad, nincs szava. Te nem így érzed, Te csak mondod azt amiről úgy gondolod helyes. Szerintem én is ilyen vagyok és szerintem te is. Minden tulajdonság olyan van jó és rossz oldala, a rossz részre kell odafigyelnünk. <br />
<br />
Még valami: a fiatalon kezdett kapcsolatok a jelek szerint halálra vannak ítélve. Klasszikus példája volt ennek a mi esetünk és a Tiétek is.<br />
<br />
Ez ás téma erről is nagyom sokat lehetne beszélni, de részben hasonló mint nálunk, ez is benne van az okok közt amiért a dolgok megtörténtek.<br />
<br />
Amikor diáklányként megismertem Őt, megjelenését illetően teljesen átlagos volt. Éppen az a típus, aki nem kelti fel senki figyelmét. Farmer és visszafogott felsők a ruhatárban, bulizni csak néha, stb. Kevesen látták meg benne a lehetőséget, de engem a lelke fogott meg. Főiskola alatt sem változott sokat, éppen csak annyival lett csajosab, hogy egyre többen kezdtek rámozdulni, de ez nem zavart, csak nevettem a próbálkozókon. ...<br />
<br />
Itt is sok a hasonlóság, azzal a különbséggel az én feleségem többet változott, aminek némiképp én is részese voltam.<br />
<br />
Lenne egy furcsának tűnő kijelentésem.<br />
<br />
Te egy tíz évvel fiatalabb vagy mint én vagy többel, nincs közös gyereketek, igazából a döntés a kezedben van, nincs semmi olyan dolog ami miatt meg kéne alkudnod. Viszont azt javaslom járj utána, hogy mi miért történt, hogy a tanulságot le tudjad vonni a jövőre nézve.<br />
<br />
Két terápián is részt vettem ebből egy párterápia volt két pszichológussal és volt egy másmilyen. érdekes módon ez utóbbit jobbnak éreztem. Tudok ebben segíteni, ha megadsz valami privát elérhetőséget, vagy írsz nekem privátban. nagyon sok részletet meg tudnék veled osztani,de nem akarom jobban a széles olvasótárbor számára.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25016919
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-08T04:31:49+01:00
2014-11-08T04:31:49+01:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c25014801" class="reply_nick_924809" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 25014801 );">@Paul Atreides</a>: <br />
<br />
Utolért az insomnia.<br />
<br />
"Ha elég sokat beszéltek rájöhetsz, hogy az amit ő tett az ő nézőpontjából, teljesen érthető".<br />
<br />
Masszív tévedés. Soha nem fogom megérteni, miért volt jobb hazugságba vonulni hónapokig ahelyett, hogy egyetlen határozott mondattal szakított volna velem. Nem lepett volna meg, mert olyannyira eltávolodtunk addigra, hogy én is erősen gondolkodtam a válás lehetőségén. Bennem azonban megvolt a tisztelet iránta, így soha nem volt opció az, hogy félrelépjek. Eszembe sem jutott, pedig lett volna kivel.<br />
<br />
Az a bizonyos "csodálatos vagy" tükör nála is megjelent, olyan volt az egész, mint egy negatív spirál; minél inkább távolodott, én annál inkább megoldást akartam, ez a görcsösség pedig frusztált mindkettőnket. Mutattak tükröt neki is, nekem is, én vele sem néztem, Ő viszont egyre többször csodálta benne magát.<br />
<br />
Még valami: a fiatalon kezdett kapcsolatok a jelek szerint halálra vannak ítélve. Klasszikus példája volt ennek a mi esetünk és a Tiétek is. Amikor diáklányként megismertem Őt, megjelenését illetően teljesen átlagos volt. Éppen az a típus, aki nem kelti fel senki figyelmét. Farmer és visszafogott felsők a ruhatárban, bulizni csak néha, stb. Kevesen látták meg benne a lehetőséget, de engem a lelke fogott meg. Főiskola alatt sem változott sokat, éppen csak annyival lett csajosab, hogy egyre többen kezdtek rámozdulni, de ez nem zavart, csak nevettem a próbálkozókon. A változás huszonéves korában kapta el, amikor is úgy kezdett munkába járni, mint ahogyan előtte buliba sem: dögös lett és kihívó. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de tulajdonképpen nem zavart, az annál inkább, hogy a dekoltált ruhák mellett egyre több alkalmi menetre éhes idióta tűnt fel a színen. Alapvetően ez sem kellene, hogy gondot okozzon, de jezdett elszállni, egyre többször kaptqm azon, higy elvileg rám nem volt ideje a munka miatt, de az irodájába jópofizni betérő nyomoroncokra mindig akadt pár szabad perce. Egy darabig ezt is tűrtem, aztán többször szóvá tettem, de érdemben semmin nem változtatott. Ez kezdett végül kicsinálni. Ekkor már házasok voltunk egy ideje, és egyszerűen méltatlannak éreztem a helyzetet, mindkettőnkre nézve. Velem is sokszor próbáltak flörtölni, de az embernek tudnia kell kezelni ezt, különösen, ha valaki várja otthon. Nos, neki ez nem feltétlenül sikerült, pedig csak annyit vártam el, amennyit én magam is adtam.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25014801
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-07T21:01:21+01:00
2014-11-07T21:01:21+01:00
Paul Atreides
http://blog.hu/user/924809
Nagyon nehéz innen megállapítani, hogy mi történt pontosan, annak ellenére, hogy mindent részletesen leírtál. Hiányzik a másik oldal, de érződik az, hogy mennyire sok sérelem van benned. Azaz nincs még az ami történt átbeszélve.<br />
<br />
"Tudod, a feleségem okos, intelligens nő, de érzelmileg egy őslény, mindig is az volt. Ahogyan a legtöbb hűtlen ember is az. Akarnia kellett volna erről az egész szarról beszélni, még akkor, amikor nem tett semmit, csak érezte, hogy baj van. Nem gondolkodott, csak halogatott."<br />
<br />
Itt érzelmi dinoszaurusznak titulálod, meg minden hűtlent is. Kifejted nem beszélt a problémákról. <br />
<br />
"Nem tudni, mire várt, mert ezer meg ezer módon próbáltam jobbá tenni a kapcsolatot."<br />
<br />
A fenti mondatból az derül ki, hogy úgy érzed Te mindent megtettél.<br />
<br />
Számomra az látszik szükségetek lenne párterápiára, ahol egy szakember segítségével végigmentek a dolgokon.<br />
<br />
Két szélsőséges eset lehetséges. <br />
<br />
Az egyik az, hogy a feleséged próbáld veled beszélni, de valamiért nem sikerült. A flörtöléseit túlreagáltad vagy azért volt, mert nem tudott szót érteni veled. A kapcsolatodon dolgoztál a saját nézőpontod szerint, de nem azt tetted amit ő várt tőled.<br />
<br />
A másik eset, hogy a feleséged tényleg önző, nem beszél veled, csak azt csinálja ami jól esik neki. A flörtölései tényleg pofátlanok voltak, semmibe vett téged és az érzéseidet. A kapcsolatoddal csak, Te törődtél, ő semmit sem foglalkozott vele.<br />
<br />
Az igazság vélhetően valahol középen van, de ezt nem tudhatom pontosan, ezt nektek kell átbeszélni. <br />
<br />
Miért nem beszélt veled?<br />
<br />
Nálunk az volt a helyzet, hogy a feleségem már feladta, nem próbált beszélni, mert mindig lehengereltem. feladta, közönyös lett. Jöttek a problémák, a szakmai életében hatalmas méltánytalanság érte, az egyik közeli hozzátartozó halálos beteg lett, a múltból ott volt a sérelem, és jött valaki aki egy olyan tükröt mutatott felé, hogy csodálatos vagy. Úgy érezte még most választhat, most még utoljára, összezuhant és bedobta a gyeplőt és elvetett minden morális korlátot.<br />
<br />
A fentieket csak azért írtam, mert mindig van másik oldal is, még akkor is ha jó szándék vezérel minket. Én is jó férje voltam alapvetően, ha kívülről nézzük. Ettől nem fáj a dolog kevésbe, de az első lépés szerintem a megértés. Az úgy érzem még hibádzik.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25013497
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-07T18:51:13+01:00
2014-11-07T18:51:13+01:00
Paul Atreides
http://blog.hu/user/924809
Amit most érzel az az, hogy úgy érzed ami történt méltatlan volt ahhoz az énképhez ami Te vagy. Sajnos arra fogsz szerintem rájönni, hogy nincs olyan, hogy felelős, csak a dolgok megtörténnek és fájnak. Ha elég sokat beszéltek rájöhetsz, hogy az amit ő tett az ő nézőpontjából, teljesen érthető, meg is tudod majd érteni. Az elméddel felfogod, de a szíved elutasítja, mert Te olyat szeretnél magad mellé akiben megbízhatsz. Nagyon nehéz ez.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25013325
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-07T18:35:14+01:00
2014-11-07T18:35:14+01:00
Paul Atreides
http://blog.hu/user/924809
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c25012143" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 25012143 );">@mille_plateaux</a>: <br />
<br />
Jó gyorsan válaszoltál. :)<br />
<br />
Nagyon furcsa azt olvasni, hogy mennyire hasonló dolgokon mész keresztül. Legalábbis úgy érzem.<br />
<br />
Nekem is voltak fázisaim, de másképpen, mert másképpen történtek a dolgok. Nem úszom meg ne írjam le pár szóban, hogy a megfelelő kontextusba tudjad helyezni. Szívem szerint privátba beszélném ezt meg Veled, mert érzésem szerint Te valahol félúton jársz.<br />
<br />
Röviden, de nagyon röviden az én "storym". <br />
<br />
A feleségem 16 volt én 20 amikor először találkoztunk, neki első voltam minden tekintetben, nekem a 2. egy komolytalan kapcsolat után. 3 gyerekünk lett, most 44 éves vagyok ő 40. Két évvel ezelőtt megcsalt a feleségem ami véletlenül derült ki. Volt már egy nagy konfliktusunk előtte, ami külső körülményekből fakadt jelentősen, akkor felmerült a részéről a válás gondolata, emiatt elköltöztünk "új életet kezdeni". Kiderült ő nem volt túl igazán ezen, de jobbnak látta költözni hátha rendbe jönnek a dolgok. Voltak jelek,de véletlenül jöttem rá. Rövid időszak volt amíg megcsalt, két hét, de két pasival is. Ezeket már a kiderülés előtt feladta, mert úgy érezte nem tudja csinálni. Sok oka volt, nemcsak a házasságunk, egyéb élethelyzeti konfliktus is, oldalakat tudnék róla írni. Amikor kiderült válni akart, már lemondott a házasságról. A világom összeomlott, az volt a fejemben csak elveszítem. Minden fronton támadást indítottam, a volt ott ténfergő szeretőt kisakkoztam, a teljes külsőm átalakítottam, amit azóta is tartok az életem részévé vált. Soha semmiért nem küzdöttem annyira mint a feleségemért. Vissza is hódítottam. Igen ám, de az engem ért sérelmet, valahová hátraküldtem ahol ott pihent arra várva előbújjon később. Amíg úgymond visszahódítottam, rengeteget sérültem, olyan dolgokat kaptam, hogy "csináljam már egy nővel kiderül nem jelent ez semmit", de voltak rosszabbak is. Párterápián is voltunk szépen mindent megbeszéltünk. Amikor rendeződtek a dolgok előbújtak a sérelmeim. Elkezdtem gondolkodni mit csináljak. Mondom megpróbálom én is megcsalni, de éreztem, hogy igazából nem testi dolgot keresek, hanem valakit akit a helyére tudok tenni, miközben nem érzek fájdalmat. Ez egy évre rá jött kb. volt egy 3/4 év. Több nővel randiztam, mint egész életemben, az egyikbe még bele is szerettem, vele volt viszonynak mondható két hónap is, sőt a volt barátnőmmel is összejöttem aki meg belém szeretett. Viszont kiderült ez nem megy nekem. Amikor az ember hazudik az borzalmas dolog. Közben egyre többet ittam is hétvégenként, de ez nem látszott rajtam egyébként, de sokszor majdnem végig ittas voltam. Eközben mindenki el volt ájulva tőlem a nőknek tetszem, a feleségem barátnői mind odavannak értem. valahogy kiábrándító két hónap alatt az ember átalakítja magát és máris menő lesz. Azt mondtam ez így nem mehet tovább. Belevágtam egy újabb párterápiába de ott már egyenlő félként. Megtettem azt amitől mindenki óvott és lehet hülyeség is volt, de én vállaltam. Elmondtam mindent a feleségemnek az első nőtől, az utolsóig. Senkit sem hagytam ki. Most együtt vagyunk. Szerintem maradunk is. kapcsolatunk bizonyos értelemben jobb, de ő már más ember a szememben. Megértettem őt, azóta bocsánatot kért, de a sérülések maradandóak. Akármennyire szeretem, ha nem lenne 3 gyerekünk, inkább elváltam volna, pedig az is fájt volna. Rengetegek tudnék írni, rengeteg dolgot kihagytam. Te valahol most ott állsz, hogy elkezdesz csajozni.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25012143
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-07T16:25:48+01:00
2014-11-07T16:25:48+01:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c25011057" class="reply_nick_924809" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 25011057 );">@Paul Atreides</a>: <br />
<br />
Nem tudom, rajtam kívül még hányan, de én olvasok minden hozzászólást. Az van, amit írtál is: úgy érzem, jobb lenne nem feltépni újból a sebet, de valami mégis kikívánkozik belőlem.<br />
<br />
"Nem tudod visszacsinálni. Most viszont dönthetsz." "Nem leszel ettől kevesebb, mert így döntöttél, de nem leszel felsőbbrendű sem tőle."<br />
<br />
Pont ma történt, hogy álltam a délutáni napsütésben, és kurvára nem tudtam örülni még annak sem. Péntek, kellemes idő, nekem meg szar a kedvem...pedig milyen régen történt már, szinte el sem hiszem. Valaki korábban írta, hogy megreked az ember, és vége a dalnak. Így történt. Valahogy nem sikerül túllendülni ezen az egészen. A lelkem egyrésze már hagyná a francba múltat, és napról-napra úgy kelek fel, bár csak visszamehetnék az időben. A kérdés csak az, hogy pontosan meddig. Néha azt kívánom, hogy oda, abba a nyárba, amikor megismertem. Választottam volna a másik lányt. Néha csak addig a pontig repülnék, amikor tudtam, hogy baj lesz. Akkor és ott kellett volna leülni, és addig nem engedni felkelni az asztaltól, amíg el nem mondja, mit érez. Tudod, a feleségem okos, intelligens nő, de érzelmileg egy őslény, mindig is az volt. Ahogyan a legtöbb hűtlen ember is az. Akarnia kellett volna erről az egész szarról beszélni, még akkor, amikor nem tett semmit, csak érezte, hogy baj van. Nem gondolkodott, csak halogatott. Nem tudni, mire várt, mert ezer meg ezer módon próbáltam jobbá tenni a kapcsolatot. Valaki fentebb írta, hogy lazán kell venni a gyeplőt, és úgy is vinni néha haza egy szál virágot, hogy semmilyen alkalom nincs. Amióta megimsertük egymást ez így volt, amikro éreztem, hogy gond van, még szabadabbra engedtem, még többször éreztettem vele, hogy szeretem. Mi lett mindennek a következménye? Jó nagy adag magabiztossággal tudott flörtölni. AMikor szóltam, hogy ez így problémás nekem, akkor kellett volna leállnia. Nem tette. Tudod ez az, amit egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani. Sok mindent igen, sok mindenben hibás vagyok én is, de ebben csak é kizárólag Ő a hunyó. Apró probléma, hogy ez a kis flörtölgeté ért célba, és ez okozta a vesztünket, és ez bizony mindent megváltoztat.<br />
Azóta nem találom önmagamat. Szeretem, de már nem rajongok érte. Viszont mindent meggyűlöltem az elmúlt 1 év alatt, ami körbevesz. Hagyjam el? Jobb lesz? Miért lenne?! Ez a sérülés bennem él, ezt viszem magammal az életem végéig. Nem menekülhetek el, nem törölhetem ki, világ életemben az elválaszthatatlan részemmé avanzsált. Na ez az, ami dühvel telít, és minden egyes átkozott nap fájdalommal tölt el.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25011995
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-07T16:10:33+01:00
2014-11-07T16:10:33+01:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
Mindenképpen lesz folytatás...csak még magam sem tudom, mit írhatnék.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c25011057
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-07T14:56:21+01:00
2014-11-07T14:56:21+01:00
Paul Atreides
http://blog.hu/user/924809
Köszönöm a blog írójának, hogy megosztotta történetét. Nagyon furcsa érzés ha egy "sorstárs" írását olvassa az ember, aki ráadásul ugyanazon nemű is, mert így még erősebb az azonosulás érzése. Kettős érzés munkálkodik bennem. Egyfelől nagyon sok a hasonlóság, nagyon sok a hasonló érzés, a belső vívódások kísértetiesen azonosak. Ugyanakkor rengeteg a különbség is, érzi az ember, ha mindenki elmondaná a történetét, nagyon hasonló lenne, de nagyon sokféle is. Az én történetem 2 éve kezdődött, de nem akarom leírni, vagy legalábbis még nem. Több okból. Az egyik az már ezerszer leírtam, elmondtam. Párterápián, pszichológusnak, bizalmas barátoknak, önmagamnak. A blog írójához hasonlóan az ember már unja. Sajnos olyan dolog mint egy krónikus fájdalom, amitől szabadulna az ember de nem tud. Én bizonyos értelemben előrébb tartok, mint a blog írója, de kétségbeejtően ugyanott is bizonyos tekintetben. Ezen okból nincs kedvem leírni, mert már belefáradtam, nem érzem bármin változtatna. Azt sem tudja az ember jót tesz e magával, ha ilyesmibe botlik és elkezd vele foglalkozni vagy inkább kerülni kéne. Nem tudom. Elképesztő mennyiségű önismereti anyagot olvastam el a történtek után úgy, hogy előtte soha nem érdekelt az ilyesmi. Lehet, hogy ez a tudás almája kívülről nézve jobbá tette az én, ill. a családom életét, lehet sokkal jobban ismerem magam, lehet sokkal jobb férj vagyok, vagy jobb pasi. Minden szempontból hatalmas fejlődés ha valaki megnézi kívülről. De sajnos az olyan lelki karakterű emberek mint a blog írója, aki közé magamat is sorolom, belül valami hatalmas traumát élnek meg. Én biztosan tudom nagyon hasonlóak vagyunk, mert érzem az írásból. A legszebb az egészben az az eszünkkel nagyon hamar feldolgozzuk a dolgot, képesek vagyunk átlátni, darabokra szedni, kielemezni. Pontosan tudjuk a miérteket, a reakciókat, a saját reakciónkat is elolvassuk különböző önismereti művekben. A tragikus az, ez mit sem segít. A lelki sérelem valahol ott van, és rombol alattomosan, mint valami élősködő, amitől nem lehet megszabadulni. Én irigylem azokat az embereket akik az érzelmeiket praktikusan tudják irányítani, és én bár kívülről nézve egy nagyon stabil, nagyon racionális ember vagyok, érzelmi szinten nagyon ösztönös és érzékeny. Jó lenne valami "okosat" is mondani. :) Nem is tudom mit tudnék mondani. Lehet a blog írója már nem is olvassa. lehet már senki sem olvassa. :) Csak valamiféle túlélési tanácsot tudok mondani, mert csak túlélni lehet, szerintem feldolgozni nem. Legalábbis egy olyan érzelmi karakterű embernek, mint a blog írója. Tegeződni fogok az egyszerűség kedvéért. Szóval próbáld elfogadni magadat. Erősödj meg, lásd magadat úgy, hogy értékes vagy. Értékes vagy de nem hibátlan. A másik sem az. Értékes ő is, de nem hibátlan. Próbáld elfogadni a döntésedet, vagy ne félj megmásítani. Azért mert megbocsátottál annak idején, az már megtörtént. Nem tudod visszacsinálni. Most viszont dönthetsz. Most dönthetsz, de nem félelemből, hogy elveszítesz valakit, hanem elhatározásból, hogy igen a másikat értékesnek látom és szükségem van rá. nem azért nem találnék mást, hanem pusztán azért mert úgy akarod. Nem leszel ettől kevesebb, mert így döntöttél, de nem leszel felsőbbrendű sem tőle. Próbáld meg úgy kezelni a párodat, hogy engedd el. Mond meg neki, hogy nem szükséges Téged választania, de Te őt szeretnéd. A jövőben továbbá úgy szeretnéd, hogy boldogok legyetek. Ő is. Legyen köztetek párbeszéd, és megértés. Ha viszont nincs nem tragédia, ha nem tudjátok megoldani kalkuláld bele szétváltok. Ne akard mindenáron megoldani, legyen egérút! Mutasd meg Te kész vagy rá! Szerintem ezzel talán elindul egy párbeszéd, ahol felvállaljátok magatokat. Nyilvánvaló az-az élet nem volt megfelelő, hiszen oda vezetett ahová. Ne keressetek hibást, szerintem próbáljátok meg kideríteni azt lehetséges-e az életeteket közösen folytatni. Sok esetben amikor úgy érzi az egyik fél, szerintem most Te, hogy ő mindent jól csinált, az bár igaz lehet, de a párod számára mégsem volt jó. Muszáj feladnod ezt, és megvizsgálni hogyan lehet közösen jó. Ha a párod nem partner ebben, akkor engedd el! Ha a pároddal ha őszinték vagytok egymással, és az derül ki ő nem tudja nézeteit veled egyeztetni enged el! Szerintem nem így lesz. A nő ha félrelép, főleg úgy nem akar a kapcsolatból kilépni, valamiféle pótlékot keres. Nehéz ezt belátni tudom, mert ebben az esetben kiderül, hogy nem csináltál valamit úgy ahogy jó lett volna. Értem azt úgy, hogy a kapcsolatotok és önmagad számára. Ez azért rossz érzés, mert akkor nem tudod teljesen a mártír szerepet játszani, és az bizony nagyon jó, hiszen rengeteg megértést találsz. A fájdalom megmarad sajnos. A sérelem függetlenül attól, hogy azonosítod a dolgokat, a kapcsolatodat rendbe teszed ott marad. A kérdés az tudsz-e vele élni tovább vagy sem. Nálam más a helyzet, mint nálad, nálam nagyobb a felelősség, mert van a párommal 3 közös gyermekünk is. Nagyjából hirtelen ennyi. :)
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c24944667
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-11-01T15:02:42+01:00
2014-11-01T15:02:42+01:00
Alfréd76
http://blog.hu/user/452663
Várnám a folytatást. Lesz?
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c24672701
Válasz erre: Elveszve
2014-10-07T13:52:23+02:00
2014-10-07T13:52:23+02:00
SBishop78
http://blog.hu/user/905791
A féltékenység már önmagában is a birtoklási vágy kifejeződése. Ha még húzol is a gyeplőn amikor látod hogy szét kezd esni a dolog akkor naná, hogy csak fokozod a hatást. Igen, van hogy krízishelyzetben egyszercsak egyedül találod magad, és a másik nem hajlandó segédkezni a megoldásban pedig közös a probléma. Ilyenkor ( megkérdezem én ) te mire vársz? Az előbb említetted, ha ilyen helyzetbe kerülnél, te inkább a szakítást választanád. Tessék! Itt a helyzet! Választod? Nem!!! Te éppúgy tipitopizol, mint ahogy ő anno terelt a barátok társaságát a gondtalanságot a homokba dugott fejet választva. És hagyod mindkettőtöket szenvedni. No ő pont ebből menekült. A megoldatlan és megoldhatatlan ördögi körből. És ki fogja tovább bírni? Ő vagy te? Amíg megoldások nem születnek csak önmarcang van. Üresség. Boldogtalanság. Ő döntött, és egyfajta megoldást keresett ami legalább őt hellyel-közel boldoggá tette. Téged mi tenne boldoggá? Ezt elmondtad már neki? És tudod mire lenne szükségetek? Pont ara hoyg a problémákat félretéve egymással foglalkozzataok. egymás boldogságát keressétek, szórakozzatok kikapcsolódjatok. együtt! újra felfedezzétek a közösség élményét együtt. Gondoktól és kötöttségektől mentesen. Mert a problémátok pont ez, hogy ez elveszett!!! Nem nagybeszélgetések kellenek a pokollá vált családi fészekben hanem nagy kiruccok kézen fogva. Spontán virág. Randizzatok. Éljetek a mának kicsit. De ehhez el kell felejtnei le kell rakni a múltat. meg kell bocsájtani. Igazán! És az igazi az amikor nem ott lebeg az árny hanem az ami szívből jön és egyetlen megbocsátási forma. Mintha meg sem történt volna. Tekintsétek úgy, mintha most ismerkednétek. egy elszürkült házasságot rehabilitálni csak így lehet, egymás újra felfedezésével. De persze így az is kiderülhet hogy az évek során annyira megváltoztatok, hogy már nem illenétek össze. Akkor viszont békében válhattok el, nem keserű szájízzel.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c24672597
Válasz erre: Elveszve
2014-10-07T13:40:15+02:00
2014-10-07T13:40:15+02:00
SBishop78
http://blog.hu/user/905791
Az első fejezettel egyet értek, hisz attól hogy nincs a pályán az ember egy csapatnál is úgy kell nyilatkozzon azt kell figyelembe vennie a csapattagnak, hogy mi a csapat érdeke ( pld a meccs idejére nem szervez keresztbe ). Igen a házasság valóban komplexebb intézmény, de akkor sem lesztek a házassággal sem két különálló személyiségből egyé, még ha nagyon ez a propaganda akkor sem. Mindig is lesznek külön érdekeitek és néha hol egyik, hol másiktok egójának kell nagyobb teret kapnia, hogy az összhang meglegyen. Ha a házasság maga nagyobb szerepet kap az életeteklben, mint ti vagy másik ember, a kapcsolatért és nem magatokért és a másikért tesztek dolgokat akkor a házasság sem fog működni. az egyensúly nem úgy áll fenn, hogy mindketten feladjátok önmagatokat a "közös jóért", mert ha belegondolsz önmagad feladása sosem lehet jó. Inkább úgy működik, hogy néha te engedsz, hogy máskor amikor ő enged neked annál is jobb lehessen mint ami egyedül lenne, ha csak te lennél. A harmónia nem egy szürkére kevert paca hanem a Jin és Jang különbözően is egységet alkotó dolga. <br />
Ami a megcsalást illeti, akkor ha a csapat kép nem értelmezhető számodra tekintsük a házasságotokat egy szerződésnek. A szerződésben vállaltátok, hogy boldoggá teszitek egymást. ebbe időt pénz és energiát feccöltetek. De mégsem sikerült. Ilyenkor mi van? 2 verzió lehetséges. Te csak az egyiket tartottad a te oldaladról járhatónak ő meg a másikat választotta. Te úgy gondolod: dobja el inkább az ember mindazt amit másikkal évek hosszú sora alatt épített, ami akár majdnem jó, de nem tökéletes és építsen újat valaki mással ami éppúgy a teljes rizikó, hisz lehet hogy újabb x év után derül ki, hogy vele sem tökéletes, ott meg más hiányzik. Vagy nem felrúgva a szerződést kiegészíteni külső forrásból, hogy a boldogságod teljessé váljon. Ő ezt választotta. A szerződésetek ( te is belátod és bevallod ) nem működőképes abban a formában amiben létrejött. Nem tölti be maradéktalanul a szerepét. Így az "árulása" tudod miben merül ki? Ebben és csak ebben! Amiben a tiéd. Hogy nem volt hozzád őszinte. Nem adott döntési lehetőséget neked. nem mondta azt: drágám, ez vagy az hiányzik, ha meg tudod adni, kérlek tedd meg, ha meg nem akkor fogadd el hogy külső forrásból szerzem be. És tudod miért nem tette? Tedd félre kicsit a sérelmeid és képzeld magad az ő helyébe. Mi késztet valakit arra, hogy ne eldobjon valamit lazán és egy másikat kezdjen, hanem próbálja megtartani a jelenlegit és kiegészíteni? Az, hogy értékesnek tartja! Mégis van benne annyi érték amit védeni igyekszik. Hisz feltételezhetőleg azért nem árulta el neked azt hogy szeretője van, mert félt, hogy ha megtudod, mindaz amit felépítettetek összeomlik vissza vonhatatlanul. Inkább kockáztatott hogy védje azt amije megvan ha nem is tökéletes. Hazudott, holott tudta, hogy ezzel önmagát is elárulja ( igen önmagát is! ) mert olyan szintre süllyeszti-zülleszti önmagát amilyennek feltételezem nem akarta látni. Szóval az ő döntése is nehéz döntés volt, de egy olyan partnerrel aki még ösztönzi is erre, mellette van bátorítja ( a szerető ) könnyebb ezt meghozni, mint borítani mindent. Márpedig a női lélek rejtelmeiben első helyen áll a stabilitás a támasz keresése. És akármi is hiányzott neki éhségként ( lehet hogy az elején csak pár jó szó ) a másik félben lelt stabil támaszra, hogy megtalálja önmagát a beszürkült, a házasság oltárán elolvadt, valós egyéniségét vesztett nőt. A másik fél valószínűleg egyéniségként kezelte. Nőként.. Nem feleségként! Szóval máshogy döntött mint te döntöttél volna az ő helyében. Ez a bűne. Neki. Már ha ez bűn. Jobb lett volna ha egyszerűen faképnél hagy és lelép egy másik férfival? Valóban az lett volna a jobb? mert ezek szerint te ezt vártad volna tőle hogy eldobja mindazt amit a kettőtök kapcsolata jelent még így tökéletlen formában is, és pápát intve beüljön a másik pasi hófehér jaguárjába ( amiről persze a kapcsolat hossza során szintén kiderülne hogy nem tökéletes )? te ezt tennéd most ha feltűnne egy kedves aranyos nő aki megért és sokat beszélgetne veled, elmenne veled sétálni moziba jókat nevetnétek és aztán mikor már mindkettőtök számára világos lenne hogy jobb az együtt töltött idő, mint a szürke házassággal töltött pillanatok akkor elcsattanna az első csók... Vajon te ott megállnál? Vagy elmondanád? Vagy rohannál haza hogy bocsi kicsim, de rendet kell rakni az életünkben mert nagy gáz van? Vagy egyszerűen csak otthagynád.. És ezzel mindazt amit felépítettetek. Mert erről beszéltél az előbb... szóval az ő hibája ez volt, hogy választási helyzetben választott és nem azt amit te becsületesnek véltél volna. Ismered te egyáltalán ezt a nőt? A vágyait az álmait.. hogy stressz helyzetben, hogy más alatt, kiéhezetten ( és nem feltétlenül testileg ) hogy reagál? Ő nem te vagy! Ő nem a te elveid, gondolataid, reakcióid tükörképe. Ő egy másik ember aki a saját szempontjai szerint éppúgy próbál jó döntést hozni mint te. Próbált. Ez lett belőle.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c24669009
Válasz erre: Elveszve
2014-10-07T07:05:00+02:00
2014-10-07T07:05:00+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?full_commentlist=1#c24668753" class="reply_nick_905791" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 24668753 );">@SBishop78</a>:<br />
<br />
Értelek, de nem értek egyet Veled. Két ember közötti társas kapcsolat, különösképpen a házasság jóval túlmutat a szimpla csapatmunkán. Lehet, hogy szükségszerűségek okán a mindennapi életvitel miatt fizikailag külön vannak a felek, de kell, hogy legyen kötöttük olyan kapocs, ami minden egyes percben fennáll. Nem kell 5 percenként telefonálni, bőven elég, ha bármilyen nemű döntéshelyzetben úgy mérlegel az ember, hogy kettejük közös érdekeit preferálja bármivel (akár még a saját személyes érdekeivel) szemben is. Ez volt az, ami nálunk egyre kevésbe vilt jellemző, és ez teljes mértékben Nóri felelőssége volt. Az erre válaszul adott önkéntes dac pedig az enyém, hogy kerek kegyen a kép.<br />
Az, hogy a megcsalással csak a csapatunkat árulta el, számomra nem értelmezhető állítás. A csapat jelentős része (fele) én vagyok, és mivel önmagadat hátbaszúrni egy hűtlenséggel relatíve nehéz, úgy gondolom, konkrétan én ittam meg a könnyelműsége levét. Amit leírtál a kiváltó okokról általánosságban, az mind igaz, de a hazugságot nem magyarázza. A szakításra ok, de a megcsalásra már nem, utóbbi kizárólag egyéni döntés, és ezzel járó egyéni felelősség kérdése. Mint írtam már valamelyik posztomban, én sem éreztem jól magam már a kapcsolatban, tudtam, hogy nagy a gond, és hogy dolgoznunk kell ezen, de eszem ágában sem volt hűtlenkedni. A lehetőségem nekem is meg volt, pont úgy, mint bárkinek, ha jól körbenéz a környezetében. Döntöttem, hogy nem szakítok, hanem megpróbálom helyrehozni azt, ami éppen nem jó; a hűtlenség, mint opció meg sem firdult a fejemben. Hogy őszinte kegyek, éppen ez leoett meg Nórival kapcsolatban is, azt hittem, a kegrosszabb döntés, amit hozhat kettőnkre nézve, az a szakítás.<br />
<br />
Kérdéseidre: a magam részéről mindíg is nyíltan beszéltem vele az érzéseimről, nem vagyok egy macho típus. Pontosan azért kezdtem el dacolni, féltékenykedni, mert nem akart tudomást venni a gondjainkról, helyette mások barátságát kereste. Ez addig nem volt rá jellemző, így bennem is megszólalt a vészcsengő. Ez vezetett a görcsös akaráshoz, ami végül szerintem kitágította a köztünk keletkezett űrt.<br />
Ami a párkapcsolatban történő egyéni szabadságot illeti, minden a mértéken múlik. Sohasem tiltottam semmit meg, de kimondatlanul elvártam, hogy a preferencia minden esetben kettőnk közös élete legyen. Ebbe sajnos számomra nem fért (és most sem férne) bele, hogy barátokkal töltsön órákat, miközben tudja jól, hogy mindennél jobban szükségünk lenne az együtt eltöltött időre, arra, hogy beszéljünk, problémát oldjunk meg, mégpedig közös erővel. Kellemetlen, de szükséges lépés ilyenkor preferenciák felállítása, ami persze nem jelent egyet azzal, hogy teljesen el kell fordulni a barátoktól. Ami a kicsapongást illeti, arra részemről nincs és nem is lesz engedély. Ha mással akar szeretkezni, rajta, nem tartom vissza, csak annyit kérek, hogy előtte zárjuk le a közös életünket. Az ember ugyan ösztönlény, de ez nem ad felmentést.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c24668753
Válasz erre: Elveszve
2014-10-07T02:34:07+02:00
2014-10-07T02:34:07+02:00
SBishop78
http://blog.hu/user/905791
No akkor kicsit filózzunk el egy dolgon. Megcsalás. Mit is jelent? Mert legtöbben azt érzik, hogy meglopták őket. Mintha a másik a tulajdonuk lenne és amit másnak adott azt tőlük vette volna el. Ugyanakkor a valós tény, hogy minden ember önmagáé. Még akkor is, ha házasságban él. Mert a házasság nem tulajdonjogot jelöl hanem összetartozást. Ahogy egy focicsapat tagjai sem tulajdonai egymásnak, de a csapattagság összetartozást jelöl. De ami a pályán együtt mozog, az nem biztos, hogy a pályán kívül is. Az életünk egy részét együtt éljük. Más részét külön. Ez a rész elszinkronizálja egymástól a két felet, így az együtt töltött időben törekedni kell a szinkron visszanyerésére. Tudatos törekvés a harmóniára, az újra egymásra találásra. ha volt megcsalás ha nem. Egy életen át. ha ez nincs meg erről mindkét fél ugyanúgy tehet. És akkor az egyik fél megcsal. Miért is? Hiányzik neki valami, valami amit 1 nem vall be a másiknak hogy hiányzik 2 a másik fél nem veszi észre hogy hiányzik. A romantika az izgalom az újdonság, a szenvedély, az odafigyelés, az együtt töltött idő, a nevetések stbstb. Sok minden lehet ami idáig viszi az embert. A megcsaló fél így mit is árul el? Nem téged. Kettőtöket. a csapatot. Önmagát éppúgy mint téged azzal, hogy ahelyett hogy amikor észreveszi hogy baj van nem hozzád fordul, hanem másnál keres vigaszt-kiegészítést. De van olyan dolog amit nálad nem is találhatna meg. Van amit csak a barátaitól kaphat. van amit a gyerekeitől. És itt felmerül a kérdés: vajh mit adott neki a másik ami miatt ezt a lépést megtette. Tudod-e most megadni neki azt ami miatt ezt lépte? vagy még mindig csak tátongó űr van? Megadhatnád, de nem adod mert 1 nem tudod 2 nem akarod megadni? Ha így van akkor kár erőltetni a kapcsolatot mert az egység sosem lesz a régi a hiánnyal nem lehet élni csak ideig óráig. Az ember célja a boldogság, és megalkudni lehet, de nem egy életen át. Megvan-e köztetek már az a kölcsönös őszinteség, ami miatt nem beszélt neked a hiányról amit más töltött be? Te tudsz-e pld ezekről a belső félelmeidről őszintén beszélni vele? És kérdésem: mi van akkor ha amúgy téged szeret, és veled akar élni de pár dolgot mástól ( is ) szeretne néhanap? Képes vagy-e elfogadni őt úgy, hogy nem a tulajdonod, így a szabad idejével ő rendelkezik és örülsz annak amit neked ad, de nem követeled tőle azt amit másnak ad?
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c24195129
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-08-18T10:10:27+02:00
2014-08-18T10:10:27+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?full_commentlist=1#c24194029" class="reply_nick_891223" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 24194029 );">@jedi0000</a>:<br />
<br />
Örülök, hogy megosztottad velem, velünk a történetedet. Bár nem szeretnék kéretlenül tanácsokat osztogatni, mitöbb, a helyzetem miatt egyébként is jobb, ha csak a saját életemmel törődök, de ha megengeded, mindezek ellenére is leírnék néhány észrevételt.<br />
Az édeshármas. Bevallom, számomra teljes mértékben értelmezhetetlen az, hogyan képesek néhányan különválasztani a szexuális életüket a szerelemtől, de egyre gyakrabban olvasok ilyesmiről. Elfogadom a jelenség létezését, pont. Ugyanakkor továbbra sem tudom, mi visz rá valakit, aki boldog kapcsolatban él, hogy egy harmadik felet is bevonjon ebbe a bensőséges játékba. Nekem ez - legyen bármilyen ideológiai töltet is mögötte - minden esetben úgy jön le, hogy ilyenkor az egyik fél kvázi legitimáltatja a másik féllel a saját hűtlenségét. Nyilván van arra opció, hogy ilyen esetben az ember nemet mondjon, de sok esetben dolgozik ilyenkor a háttérben a félelem, hogy ha nem egyezik bele a hármasba, akkor bizony gyaníthatóan kettes lesz a dologból, mégpedig nem éppen a megszokott felállás szerint. Nem tudom, Nálad ez döntött-e amellett, hogy támogasd a hármasozást, vagy egyszerűen csak a kíváncsiság vitt rá, mindenesetre úgy gondolom, hogy ez vitte be a kapcsolatnak a kegyelemdöfést. Nem ok volt, vagy okozó, inkább csak a végjáték nyitánya. Különösképpen így van ez, ha abba belegondolsz, hogy egy másik nővel beszélt erről először, tehát az igény már megteremtődött kettejük szexuális kapcsolatára, réászedről csupán az engedély kellett az egészhez. Teljesen más helyzet az, amikor a pár otthon ülve beszélget arról, hogy milyen jó lenne maguk alá gyömöszölni egy harmadikat is, majd kiválasztanak együtt egy ismeretlen ismerőst, és kvázi meghívják az ágyukba. Szerintem ez teljesen más motivációt takar. Ráadásként, ezt követően elkezdődött a rejtegető, tagadó éltforma is, amely a tapasztalatom szerint minden esetben valós helyzeten alapul, pestiesen szólva, ha az ember úgy érzi, hogy átb@sszák, akkor az sajnos úgy is van. Azzal, hogy kvázi hozzáférést engedtél más nőnek a férjedhez, csak könnyebbé teszed számára a megcsalást immáron a felügyeleted nélkül is, magadon ráadásul nem segítessz vele semmit. Lehet persze azzal jönni, hogy ha akarja, így is, úgy is megteszi majd, és ez igaz. Ami nagy különbség, hogy az ember ilyenkor még jócskán hülyének is érzi magát, pontosan úgy, mint amikor nyilvánvaló hazugságok felett huny szemet a béke kedvéért. Ez utóbbi nálunk is megvolt, és olvashattad, milyen kiváló eredményt hozott a kapcsolatunkban.<br />
A féltékenységről. Annyira jó azt olvasni, hogy sokak szerint kétséges esetben a legjobb taktika kivárni, hiszen ez így is van; ha kiderül valami, akkor úgy is mindegy, ha viszont nem, akkor nem romboljuk le a saját szorongásunktól vezérelve az egész kapcsolatot, és ismét csak nyerő a helyzet. A gyakorlat azonban mást mutat, hiszen embertelen mértékű színjátszás (fogalmazzunk konkrétabban, kétszínűség) kell ahhoz, hogy az ember belülről égjen a dühtől és a fájdalomtól, míg kifelé ugyanaz a feszélyezetlen, normál alapállapotot mutató személy maradjon, aki korábban is volt. Nekem ez nem ment, és hála Istennek a hűtlenek is ezen csúsznak el leggyakrabban, hiszen az emberfia megérzi, ha a másikban változik valami, és csak idő kérdése, hogy mindezt esetleg tudatosan vizsgálva ráébredjen, hogy megcsalják. A baj az, hogy ezt az egészséges megérzést csak egy leheletnyi vonal választja el a paranoiától. Ha sohasem voltál féltéékeny típus, és most az vagy, akkor sajnos igazad van, megcsal a párod. Ha mindig is gyanakvó voltál, akkor talán érdemes még szenvedni kicsit, és megpróbálni kivárni a megfelelő pillanatot, hátha csak tévedés az egész. Arra aspektálni, hogy szemtől szembe bevallja, nagyon kár, éppen emiatt csalódtam a legnagyobbat Nóriban is. Az indok, amit ilyenkor az ember kap, hogy "nem mertem bevallani" vagy "biztos félreértetted volna" pedig a lehető legsekélyesebb, legszarabb duma, amivel csak magyarázni lehet egy ilyen kettős játszmát. Esetetekben különösen így van ez, hiszen annak a nőnek, akivel az ember ennyi idő óta él együtt, plusz elő mer jönni a hármas javaslatával, már nincs olyan dolog, amiről nem lehetne beszélni.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c24194029
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-08-18T03:43:50+02:00
2014-08-18T03:43:50+02:00
jedi0000
http://blog.hu/user/891223
Kedves Mille! Gondoltam leírom én hogy jártam,hátha kicsit könnyebb lesz megemésztenem a történteket. Két gyermekes anyuka vagyok,15 éve vagyunk együtt a férjemmel,8 éve vagyunk házasok.Problémáink tavaly év végén kezdődtek,amikor belementem hogy próbáljuk ki milyen hármasban.Egy ismerős hölgy és a férjem már régóta beszélgettek erről.Jó darabig rágta a fülemet a párom mire beadtam a derekamat,én hülye azt hittem milyen király feleség leszek ha ez az álma teljesül.Egy szó mint száz,ezután kezdett feltűnni a párom furcsa viselkedése.Sokat babrálta a telefonját,de amikor közeledtem láttam hogy pánikszerűen igyekszik bezárni a programot.Rá is kérdeztem van-e valakije, de nemleges választ kaptam.Ekkor találtam erre a blogra.Idén februárban még egyszer megtörtént az édeshármas,majd ezután nem sokkal annyira nem hagyott nyugodni a sok furcsaság,hogy bár nem vall rám,de úgy döntöttem meglesem a telefonját.Az ismerős hölggyel telefonálgatott sms-ezett,közben egy rakás dolgot levédett jelszóval a telefonján.Sokkoltak a tények,sajnos nem tudtam kivárni míg cáfolhatatlan bizonyítékot találok és szembesítettem a dologgal.Természetesen mindenre remek magyarázatot tudott mondani. Bár iszonyúan megtörtek az események,kis fenntartással de elhittem neki,hogy csak azért titkolózott mert biztos félreértettem volna,vagy túlkombinálom ha elmondja (ez sem jellemző rám).Sikerült kicsit megnyugtatni magam bár voltak hullámvölgyeim egészen júni végéig,amikor egy véletlen alkalmával az ő telefonján néztem meg az időt és egy pillanatig láttam, hogy egy üzenete jött attól a nőtől akivel fiatal korában először feküdt le.Megfogadtam hogy most tuti kivárok meglátom mi lesz a dologból és figyelek.Pár hétre rá szóba került valahogy a csaj én megkérdeztem hogy tud-e róla valamit mire a dög letagadta.Hozzáteszem nem vagyok egy "hisztis picsa" már elnézést a kifejezésért akinek nem lehetne ilyen dolgokat elmondani ha nincs vaj a füle mögött.Szarul esett, de nyeltem egyet és vártam.Viszont az elmúlt 3 hétben egyre hidegebben viselkedett,megint rajtakaptam párszor hogy úgy próbál tenni mintha nem is a mobilját csesztetné,és tegnap este kifakadtam.Megkérdeztem hogy nincs-e valami vagy valaki amit vagy akit el kéne mondani számomra.Persze hogy ezúttal is nem volt a válasz.A birtokomban lévő parányi infóval és azzal a ténnyel hogy egyre csak hazudik,ja és hogy nagyon nem törte magát hogy megnyugtasson csak arra tudok gondolni, hogy vagy már nem szeret vagy van valaki más is az életében vagy mindkettő.Kezdek ebbe beleőrülni mert hát akkor ha így van mi a fenének nem tálal ki és hagyjuk egymást békén, miért hiteget hogy szeret.Számomra nem ezt jelenti a szerelem.Így visszagondolva nem tudom bármit is befolyásolt volna ha nem engedek az édeshármas ügyében,akkor is ide lyukadunk-e ki.Remélem nem untattam senkit a hülye kis storymmal,talán hogy leírtam könnyebb lesz kitartanom,a gyerekek miatt meg muszály,de rohadt nehéz!:( Köszönöm hogy leírhattam, és minden sorstársnak kitartást és rengeteg erőt kívánok!
https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985/full_commentlist/1#c23470961
Válasz erre: Hárman, párban
2014-06-23T17:18:51+02:00
2014-06-23T17:18:51+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985?fullcommentlist=1#c23467841" class="reply_nick_764010" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23467841 );">@estrella_</a>: <br />
<br />
Szabad akarat? Szövetség? Mindaddig így van, amíg érzed a határt, és nem alázod meg a másikat. Szerintem jogos elvárás - és igen, elvárás - hogy ez egy pár életében soha ne történjen meg.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985/full_commentlist/1#c23467841
Válasz erre: Hárman, párban
2014-06-23T13:39:40+02:00
2014-06-23T13:39:40+02:00
estrella_
http://blog.hu/user/764010
"...Nóri is belátja majd, hogy szabad ember, mindig is az volt, és én csak annyit vártam el tőle, amennyit magam is önként felvállalok ebben a kapcsolatban, kettőnk szerelméért."<br />
<br />
Csak én érzek csúnya ellentmondást ebben a mondatodban? Szerintem az "elvárok" kulcsszó lehet abban, hogy mitől ment tönkre a kapcsolatotok. Két független ember szabadon vállalt szövetsége nem alapulhat elvárásokon, csakis együttműködésen.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c23269808
Válasz erre: Elveszve
2014-06-14T19:43:24+02:00
2014-06-14T19:43:24+02:00
Loname
http://blog.hu/user/789093
Ezen gondolkodjatok el: 9 (!) évvel ezelőtt csalt meg a párom, azt hittem, hogy belehalok. Súlyosbította a gyötrelmemet, hogy magyarázatot sem tudott adni. Mégsem szakítottam, mert attól tartottam, hogy borítok mindent, aztán később úgy érzem, mégis meg tudtam volna bocsátani, de már nem lesz visszaút. Ennyi idő után tudom, hogy nem jól döntöttem - de akkor ezt nem tudhattam. Hiába múlnak az évek, a fájdalom a régi, az értetlenség a régi, nincs nap, hogy ne ugorna elő egy-egy emléktöredék. Élünk látszólag kiegyensúlyozottan, mert barátságban - csakhogy a személyiségem megváltozott, és ezt én tudom. Nem vagyok fogékony örömre, nem vagyok vevő humorra, stb. Ha ezt akkor tudom, szakítottam volna.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23153809
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T21:00:18+02:00
2014-06-01T21:00:18+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23153323" class="reply_nick_804041" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23153323 );">@Víz Ivó</a>:<br />
<br />
Olyan szinten nem érted, amiről írok, hogy az felfoghatatlan. Gyakorlatilag minden sorodat cáfolnom kellene, de nem teszem meg, mert nincs értelme, így csak címszavakban teszem:<br />
<br />
- 10 év házasság? Ki mondta ezt? Tíz év kapcsolatban, nem ugyanaz! A gyermek pedig nem csak miattam nem jött.<br />
<br />
- Lenézem a nőket?! Miről beszélsz, ember!!??<br />
<br />
- Tisztelet. Sz@rt sem ér, ha kiharcolt, köztünk sohasem volt erről szó, kölcsönös elfogadáson, és szerelmen alapult.<br />
<br />
- Nem léptem félre, nem teremtettem helyzetet rá. Pont azt írtam, hogy már az első utaló jelnél elhárítottam a közeledést. Ha másképp teszek, nem állt volna meg itt a dolog, mindössze erre utaltam, dicsekvésről szó sem volt.<br />
<br />
- Lenéző vagyok? Nem hiszem, de nem is ismersz, így megítélni sem tudod reálisan, szerintem.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23153323
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T19:35:38+02:00
2014-06-01T19:35:38+02:00
Víz Ivó
http://blog.hu/user/804041
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23071926" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23071926 );">@mille_plateaux</a>: <br />
<br />
válasz a válaszra:<br />
<br />
1. tíz év házasság után van-e szerelem? a házasság alapja-e, vagy a feltétele-e a szerelem és tisztelet?<br />
<br />
ha jól hámoztam ki a tisztázandó kérdéseket az 1.-pontból, akkor a válaszom:<br />
<br />
mást értünk szerelmen. én azt a módosult tudatállapotot hívom így, amikor a párválasztáskor az "igazi" megtalálása olyan hormonfröccsöt injektál az agyba, ami euforiával JUTALMAZZA az elköteleződést és az önfeladást (ami ellen amúgy védekezni szoktunk)<br />
ez a szerelem szerintem. de tán szerinted is :-)<br />
<br />
ez biokémiai okokból sem tarthat örökké.... a jutalmazással elmélyített tudás (elköteleződés-önfeladás) szokássá válhat, és már hiába fogy el a hormonális jutalom, kölcsönösen erősítheti a pár tagjaiban a másikon tapasztalt pozitiv példa a szokás elmélyülését.... azt hiszem, Te ezt is szerelemnek hívod :-) de a szerelem az, amit a feleséged élt át a szeretője oldalán.... a nélkül, hogy elköteleződött volna, a nélkül, hogy önfeladott volna (hisz azt otthon nem adta fel sohasem) csak a hormonális jutalmat gyüjtötték be, a szex szenvedélyesebb voltát élték át, a kötelezettségek "súlyosabb" terheitől mentesen....<br />
<br />
a hormonális gőz azért még nem veszett el teljesen köztetek sem. hullámokban meg meg jelenhet, ha nem is olyan amplitudóval, mint egy új szerelemben....<br />
<br />
a tisztelet meg a hiánya egy olyan képzetes fogalom, amivel szívesen hülyíted magad... ez egy joker, amit bármikor, bármire behelyettesíthetsz. amíg Te tiszteletet látsz, nem érdekel mi van mögötte... félelem, konfrontáció kerülés, fontos érdekek miatti lemondás, kímelet, stb... szerinted van "vegytiszta tisztelet"?<br />
<br />
2. a kiüresedés.... szerintem.<br />
<br />
nos. onnan vettem, hogy a ti kapcsolatotok kiüresedett, hogy Te magad dicsekedtél el avval, amikor többször is félrelépés közeli helyzetbe sodrótál a házasságod idején.nem is akármilyenekbe. saját bevallásod szerint csakis a Te erős esküd tartott vissza... a hölgyismerőseid már benne lettek volna a perfektuálásban is... ilyen helyzet egy ffi részéről nem alakul ki, csak úgy. a nők ilyet nem kezdemenyeznek, hathatós és FÉLREÉRTHETETLEN férfiúi kezdemenyezés nélkül.... álnaívság lenne arra hivatkoznod, hogy "de bizony! mindig félreértettek vmit a nők".... egyébként is hajlamos vagy eszközként tekinteni nőkre :-( , akiket a saját "jólérzésed" biztosítására tartasz csak alkalmasnak... pl a bosszúkefélésben, akár fizetős, akár hódítós formában is gondoltál rá, csak a magad "alkuhelyzetéig" látsz el a feleségeddel szemben. a megkefélt csaj csak egy eszköz.... még jó hogy ember.... :-(<br />
<br />
valamint dúrván lenéző (?) vagy mindenkivel szemben, aki nem úgy éli a párkapcsolatát, mint ahogy azt Te eddig elkepzelted... <br />
<br />
3. ha maradsz a házasságodban, maradj azért mert Te szereted Nórit! ha így lesz, örülj minden körülménynek, ami azt segíti, hogy Ő is maradni akarjon! <br />
nem kell megbocsátanod semmilyen megbocsáthatatlan bűnt!!!! nincs ilyen köztetek!!! nem őlt-gyilkolt Ő meg senkit!!!! szerelmes volt másba!!! Te meg meg nem.... akkor leszel különb, ha Te is leszel ennyire szerelmes, mint Ő, és mégsem szexelsz... de erre csak a halálos ágyadon "hivatkozhatsz" :-)))))) addig megtörténhet az is, hogy senkibe sem leszel már szerelmes.... viszont akkor mitől is lennél Te különb? :-)<br />
<br />
amúgy meg ha a katolikus egyház törvényei a mérvadóak neked, olvasd el Pál apostol szeretetről szóló néhány sorát... kb minden második esküvői meghívón ott díszeleg :-))))))<br />
<br />
és gondold át a gyerek kérdést is! tíz év házasság gyerek nélkül!!!! kimaradt egy fontos lépés: a családdá fejlődés.... a gyerek neked mit jelent? es Nórinak?<br />
mert ha ugyanazt, akkor Nóri nagyon "tisztel" téged :-(
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23150530
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T18:18:06+02:00
2014-06-01T18:18:06+02:00
fotengelyszimering
http://blog.hu/user/549447
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23148307" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23148307 );">@mille_plateaux</a>: <br />
<br />
A visszacsalás nem jó megoldás, téged lerombol, a másiknál meg nem érsz el semmit, nála az elv mást jelent...mint ugye megtapasztaltad. <br />
<br />
Felesleges misztifikálni a hűséget, mert egy egyszerű dolog. Az ember felfogásán múlik a hűség, nem a másik iránt érzett szerelmen (az csak megerősít) vagy a tökéletes harmónián.<br />
<br />
Az ember ösztönlény, a szex ösztönös dolog, ha a világ legjobb nője a párod, aki imád téged és te is imádod őt, akkor is lesz kíváncsiság mindkét oldalon a külvilág felé.<br />
<br />
A kifelé irányuló vágyakat az agy tart(hat)ja kordában, az aggyal meghozott döntések pedig függnek az elvek erősségétől és a párod számodra "aktuális értékétől" (ez opcionális).<br />
<br />
Ha a világ legszebb nője ledobja a textilt előtted (ez mekkora szöveg, idéznem kellett:) és minden feromonjával el akar csábítani, akkor is lehet nemet mondani. Mert az egy elemi vágy, amit felülbírálhatsz. Aggyal. Max segítesz magadon a WC-ben és hazamész...<br />
<br />
Nem rugózom többet a hűségen, lerágott csont. :)
https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985/full_commentlist/1#c23148458
Válasz erre: Hárman, párban
2014-06-01T14:02:59+02:00
2014-06-01T14:02:59+02:00
nemini teneri
http://blog.hu/user/20351
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985?fullcommentlist=1#c23134975" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23134975 );">@mille_plateaux</a>: Nekem inkább az a meglepő, hogy a történtek ellenére időről időre megkívánom, mitöbb olyankor jó nekem - és ez az ami bánt, hogy ő került fölénybe...mert ő az aki engem ki tud elégíteni és én viszont nem vagyok neki elég jó.<br />
<br />
Az meg, hogy meddig tart a kapcsolat...kimondva-kimondatlanul tudom a választ: amíg mindkettőnkben megvan a szikrája annak, hogy tegyünk azért, hogy összejöjjön a baba...és már nincs sok időnk...4 éve próbálkozunk, sajnos eredménytelenül...neki van olyan eü. problémája, ami nagyban nehezíti a helyzetet...szóval,amíg ezt nem adtuk/adjuk fel, addig együtt leszünk, aztán meg bármi lehet...
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23148307
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T13:22:42+02:00
2014-06-01T13:22:42+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23130705" class="reply_nick_549447" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23130705 );">@fotengelyszimering</a>: <br />
<br />
"Nekem (is) megfordult a fejemben, hogy milyen lehet mással, de pont azért döntöttem NEM-mel, mert a párom többet ért egy kósza numeránál (egyértelmű, hogy szeret(t)em a páromat, csak a kíváncsiság hajtott), és mert nem ért nekem annyit a numera, hogy felrúgjam a kapcsolatunkat."<br />
<br />
Szívemből szóltál.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23148298
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T13:21:29+02:00
2014-06-01T13:21:29+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23122829" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23122829 );">@Avensis</a>: <br />
<br />
Na igen, pont ez a kettősség, és a felszín alatti somolygás az, ami megnehezíti a megbocsátást, a feoldogozást, a HITET, és a bizalmat.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23148291
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T13:19:28+02:00
2014-06-01T13:19:28+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23083600" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23083600 );">@Engem Is</a>: <br />
<br />
Vannak olyan emberek, akik szar szemét módon, kizárólag más kárára tudnak érvényesülni, és ez igaz a szerelmi életükre is. A mi esetünkben a harmadik szintúgy egy jellemtelen szar: amennyire ismerem, soha nem volt normális kapcsolata, ami volt az sem ért egy száradt kenyérsarkot sem, cserébe felfigyelt Nórira, aki az Ő kapcsolataiban látott női mintákhoz képest nagyságrendekkel jobb volt. Nem külsőre, hanem hozzáállásra, viselkedésre. Megvárta, amíg egy időszakos völgybe értünk, és lecsapott. Jól csinálta, nem?! Megkapta a nagybetűs Nőt, minden erényével és előnyével, cserébe azt az oldalát, amit csak együttélés során lát az ember, nem kellett egy pillanatig sem elviselnie. Akart-e komolyabb kapcsolatot? Lehet, de kérdéses, hogy ha megkapja, vajon meddig tart ki? Akkor már értéktelen lett volna számára az egész, szerintem. Persze lehetséges egy B opció is: lehet, hogy biztos pontra vágyott, Nóri pedig már bizonyította a mi kapcsolatunkban, hogy mindig lehet rá számítani. Vicces ez egy megcsalás függvényében, de az előtte eltelt években soha nem kellett csalódnom benne, ami nagyon-nagyon ritka, figyelembe véve a környezetemben megfigyelhető párkapcsolatokat is.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23148244
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T13:12:31+02:00
2014-06-01T13:12:31+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23079658" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23079658 );">@Avensis</a>: <br />
<br />
Minden szavaddal egyet kell értsek.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23148242
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-06-01T13:11:43+02:00
2014-06-01T13:11:43+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23053277" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23053277 );">@Avensis</a>: <br />
<br />
Igazad lehet. Apalvetően az a probléma a visszacsalással, hogy már messziről bűzlik róla, hogy csak revans, semmi más. Az pedig sokkal könnyebben feldolgozható, hiszen számunkra sem elsődlgesen a fizikai kontaktus az, ami nehezen emészthető, sőt, ha azt nézem, azon már vélhetően régen túl is lennénk. Ráadásul az ember ilyenkor önmagát is szembe köpi, és csak egy ászt ad a másik kezébe, mondván, "most már 1-1". Nem, sohasem lesz 1-1. Aki először üt, az üti a legnagyobbat, ez ökölszabály, ami erre a helyzetre is érvényes. Egyetlen dologgal lehetne hatásosan törleszteni, ha tényleg hosszabb távon csalna vissza az ember, és esetleg érzelmektől sem mentes módon. Persze, ez az eset már felveti a kérdést: akkor mi értelme maradni?
https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985/full_commentlist/1#c23134975
Válasz erre: Hárman, párban
2014-05-30T14:35:29+02:00
2014-05-30T14:35:29+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985?fullcommentlist=1#c23131296" class="reply_nick_20351" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23131296 );">@nemini teneri</a>: <br />
<br />
Ha engem kérdezel, semeddig. Nem tudom elképzelni, hogy együtt maradjak valakivel, aki mellett nem jó a szex. Mert Neked sem az, fogadok, pokoli érzés tudni, hogy más kielégíti azt a nőt, akit Neked nem sikerül, és ezek után kivédhetetlen teljesítmény kényszer kísérhet minden együttlétet. Tudom, miről beszélek, pedig Nálunk nincs panasz a szexre, megis, amióta tudom, hogy Nóri mással volt, folyamatosan érzem a nyomást magamban, ha lefekszünk. Ilyenkor jönnek elő az emberben azok a dolgok, hogy elég hosszú-e, vastag-e a ceruza, stb... Annyira gyerekes, tudom, de szerintem ez ösztön. A helyzetedben nem tudom, mit tennék, komolyan. Hogyan van egyáltalán önbizalmad? Szerintem a saját érdeked azt diktálná, hogy keress mást, akivel ez a rész is passzol, de tudom azt is, higy a szerelem nagy úr. Belőlem is mit ki nem hoz...<br />
<br />
Más. Miért van az, hogy megőrülnek a nők 30 környékén?! Nem leszek népszerű, de van abban valami, hogy a férfiak gyűlölik a feministákat. Az olyan dolgokat egy kapcsolatban (nemtől, kortól függetlenül) el kellene felejteni, hogy "nekem jár". Nincs nekem, csak nekünk van. Ha ezt valaki nem fogadja el hosszabb távon, annak kutya vagy macska való, nem házastárs, vagy partner.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/01/11/harman_parban_985/full_commentlist/1#c23131296
Válasz erre: Hárman, párban
2014-05-30T10:54:10+02:00
2014-05-30T10:54:10+02:00
nemini teneri
http://blog.hu/user/20351
"...Így történt ez valahogy esetünkben is; adott volt egy alapvetően jól működő kapcsolat, amely több évnyi szerelemből és stabil együtt járásból nőtte ki magát végül házassággá, mégpedig oly módon, hogy az említett időszak alatt tulajdonképpen sohasem került nagyobb hullámvölgybe, gödörbe. Az első komolyabb megingás több okra is visszavezethető, de tény, hogy igazán komoly fordulatot akkor vett a történet, amikor feltűnt az a bizonyos harmadik fél a színen."<br />
<br />
Tudod, mi a durva? Hogy velünk PONTOSAN UGYANEZ TÖRTÉNT/TÖRTÉNIK.<br />
<br />
És ami a legrosszabb: látásból, futólag ismerem azt a bizonyos "harmadikat", tudok róla dolgokat és ez alapján nem tudom őt gyűlölni azért, hogy belépett az életünkbe. Ami amúgy nem lenne rossz, ahogy mondani szokás "a körülményekhez képest", csak kedves feleségemre a harmincas évei derekán járva rátört egyfajta orgazmusgörcs (hogy ti. orgazmust mindenáron), és érezteti velem, hogy bizony ezt tőlem nem kapja meg, ezért kell neki a másik..."csak" ezért... amúgy meg szeret(jük egymást) mint ember, mint társ...de vajon meddig mehet ez így még?
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23130705
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-30T09:12:14+02:00
2014-05-30T09:12:14+02:00
fotengelyszimering
http://blog.hu/user/549447
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23122829" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23122829 );">@Avensis</a>: Igazad van, minden csak felfogás kérdése. Veled él, neked adja a puszit este, veled szeretkezik, közben meg van párhuzamos élete, amitől remél valamit, mert másképp miért ment volna bele. Melyik az igazi élete? A hazudozás no komment...<br />
<br />
Engem Is másik gondolata:"A legfontosabb, hogy megértsd: pont azért hazudott neked, azért titkolta a kapcsolatot, mert nem ért neki annyit, hogy felrúgja a tieteket." <br />
Miért nem ért annyit, hogy felrúgja a meglévőt? Mert félt, hogy elveszíti a stabil pontot, téged? Értékelt annyira, hogy nagyot rúgott beléd, megalázott...<br />
<br />
Mindent lehet magyarázni, csak itt utólagos a magyarázat sajnos, és a keserű íz már ott van.<br />
<br />
Nekem (is) megfordult a fejemben, hogy milyen lehet mással, de pont azért döntöttem NEM-mel, mert a párom többet ért egy kósza numeránál (egyértelmű, hogy szeret(t)em a páromat, csak a kíváncsiság hajtott), és mert nem ért nekem annyit a numera, hogy felrúgjam a kapcsolatunkat. (Engem Is gondolata, csak a megcsalás előtti stádium)<br />
<br />
Avensis - Alkut kötöttél magaddal, elfogadtad a feltételeket, próbálj meg továbblépni és felejteni, ha maradni akarsz. A felszabaduló energiádat fordítsd magadra, mert ha ragyogsz, akkor a külvilág értékelni fog, ha pedig másnak is kellesz, akkor értékes portéka vagy, amit a párod is garantáltan észre vesz! <br />
Ezzel te is fejlődsz és a párodban meg tudatosul, hogy mit veszíthet.<br />
"Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a mienk." - Én így vallom.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23122829
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-29T23:51:52+02:00
2014-05-29T23:51:52+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23089895" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23089895 );">@Engem Is</a>:A párhuzamos kapcsolata alatt is velem ébredt,és feküdt,sőt nyaralni is elvitt,sőt hónapokig hazudott,és becsapott.Ezt baromi nehéz feldolgozni,és letenni,pedig nagyon szeretném.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23122052
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-29T23:42:41+02:00
2014-05-29T23:42:41+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23089895" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23089895 );">@Engem Is</a>: Szép gondolatok,igyekszem megfogadni.Köszönöm:)))
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23089913
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-28T21:42:32+02:00
2014-05-28T21:42:32+02:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
... MÁS irányába vonzó inger hatására szakít veled.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23089895
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-28T21:38:47+02:00
2014-05-28T21:38:47+02:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23084884" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23084884 );">@Avensis</a>: A legfontosabb, hogy megértsd: pont azért hazudott neked, azért titkolta a kapcsolatot, mert nem ért neki annyit, hogy felrúgja a tieteket. A "harmadik" pedig belement ebbe az alárendelt helyzetbe, ami neki legalább olyan rossz volt, mint most most neked. Neki nap mint nap meg kellett küzdenie azzal az érzéssel, hogy a párod veled tölti az éjszakát, és nem vele. Az élet bonyolult, néha belemegyünk veszélyes dolgokba. Nem azért szívunk el néha egy-egy cigit, hogy tüdőrákot kapjunk. Nem azért lépünk félre, hogy felbomoljon a jól működő kapcsolatunk. A bizalmi kérdéssel ne foglalkozz annyit. Hagyd rá: ha melletted fekszik, melletted ébred, együtt mentek nyaralni, akkor te vagy a párja. Ez mindig is így volt, és így is lesz. Vele talán még tovább, mint mással, aki az első, már irányába vonzó inger hatására szakít veled.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23084884
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-28T09:09:18+02:00
2014-05-28T09:09:18+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23084250" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23084250 );">@Engem Is</a>: Ennek örülök:)),hogy van tovább,hogy ti is helyrejöttetek,ha ott is a tüske picit benned,ami halványul idővel,de mégis boldogok vagytok. A bizalmi részt te hogy kezeled?Tudsz bízni benne?Ezt hogy kezeled magadban?Adj néhány jó tanácsot.<br />
Nekem a bizalmi részem nagyon megingott a párom felé ezek után,még most sem hiszem el ,hogy engem szeret,hogy jól érzi magát ebben a házasságban velem,őszinték-e az érzései irántam.Nagyon nehezen dolgozom fel ezt az egészet.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23084250
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-28T06:39:26+02:00
2014-05-28T06:39:26+02:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23083763" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23083763 );">@Avensis</a>: A gyerek nem tud róla, nem beszélünk róla. Sosem veszekedtünk, és most sem tesszük. Szeretjük egymást, és egyikőnk se annyira őrült, hogy bármilyen okból felrúgjon egy ilyen kapcsolatot, amilyenből kevés akad. A párom hibázott, ezt ő elismerte, én meg megbocsátottam, ha nem is felejtettem el. A mindennapjainkba mindez mostanára csak pár elejtett - remélem, vicces - megjegyzésként szűrődik be.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23083763
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-27T23:27:00+02:00
2014-05-27T23:27:00+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23083600" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23083600 );">@Engem Is</a>: Nekünk 2 gyermekünk van,és ez nem segít abban ,hogy átértékeljem a félrelépést,csak azért mert van 2 közös gyermekünk,ne a gyermek,a ház,stb..legyen az összetartó,.A gyermek kapocs,de nem minden áron.Azért maradjunk együtt elsősorban ,mert szeretjük egymást,(nyilván a gyermekeinket is!)A gyermek nem mentesít semmiféle ballépést,vagy érzést.Írod,hogy A gyerek felnéz ,-kérdés hogy kire -milyen értékrendet tanul ,mit érez/
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23083600
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-27T22:43:05+02:00
2014-05-27T22:43:05+02:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23055979" class="reply_nick_804041" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23055979 );">@Víz Ivó</a>: <a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23079658" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23079658 );">@Avensis</a>: <a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23071926" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23071926 );">@mille_plateaux</a>: Megint felmerült a régi kérdés, hogy a szex vagy a szerelem mekkora részt képvisel egy párkapcsolatban. És igen, bizonyos szempontból egyetértek Víz Ivóval, egy gyerekkel, aki felnéz rád, már máshogy ítélsz meg egy félrelépést is...<br />
<br />
Ha egy kapcsolatban valaki félrelép, ahhoz szorosan kapcsolódik a titkolózás, hazudozás. És a hangsúly nem is a félrelépő személyén van - legalábbis esetünkben nem! A harmadik fél szándékain sok múlik! Ha az, akivel megcsalnak, nem megy bele végül a játékba, vagy mást szeretne, sok galibát tud szülni.<br />
<br />
Ez történt esetünkben is. Az, amitől tartottam, beigazolódott - a "harmadik" nem akart megállni ott, hogy pár kellemes órát tölt a párommal, ő - elvált férfi - komoly kapcsolatot szeretett volna. És a "kalandba" egyre több fenyegetés is vegyült.<br />
<br />
A minap, kb. egy évvel az után, hogy kiderült párom félrelépése, kaptam pár trágár üzenetet a "harmadiktól", ő pedig sírva érkezett haza... A kedves lovag egyedül érezte magát, és azt találta ki, hogy a régi sérelmeim felpiszkálásával talán megronthatja a kapcsolatunkat, és visszaszerezheti a páromat.<br />
<br />
Nem ment bele a játékba, illetve nem a játékszabályok szerint játszott. Ha te vagy az, aki egy tartós kapcsolatba ütöd az orrod, és megkapod a férjt vagy feleséget egy pár alkalomra, akkor a legtöbb, amit tehetsz, hogy örülsz a szerencsédnek és befogod a szádat. Követelőzni, fenyegetőzni, milyen dolog ez? Ki az, aki tartós kapcsolatot keres valakivel, aki házas? Normális?
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23079711
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-27T15:25:32+02:00
2014-05-27T15:25:32+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23071926" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23071926 );">@mille_plateaux</a>: Kedves Mille!Én még mindig szurkolok Nektek!Minden rendben lesz:)))
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23079658
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-27T15:18:19+02:00
2014-05-27T15:18:19+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23055902" class="reply_nick_804041" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23055902 );">@Víz Ivó</a>: Kedves Víz Ivo! Ne haragudj,de nem értek azzal egyet amit Mille-nek írtál.Konkrétan"A házasság nem a szerelem tartóhelye..."akkor mi,?(persze mindenkinek más a véleménye)DE IGEN!!!A házasság,a szerelem,vagy mi ennél is több a szeretet -hogy idézzelek-a "szeretet tartóhelye",kell hogy legyen,nem a társadalmi elvárásokról,evolúcióról szól,papról,meg a fajfenntartásról.<br />
Soraidból árad a düh,és a csalódottság.Nem hiszem ,hogy ezek a sorok építő szándékúak Millinek,vagy másnak.Írod mi a kötelezettsége neki.(Ő ezzel pontosan tisztában van,és ő harcol ezért a kapcsolatért,önmagáért,azért,amit a másik elb...ott.)<br />
És tudod miért harcol??Mert még mindig tudja/tudják Nórival,hogy van annyi szikra,és tűz,és közös a házasságukban,hogy ezt az utolsó esélyt megadják neki,és önmaguknak.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23072696
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-27T12:20:21+02:00
2014-05-27T12:20:21+02:00
Víz Ivó
http://blog.hu/user/804041
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23071926" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23071926 );">@mille_plateaux</a>: <br />
<br />
a személyeskedéstől ne félj!!! itt a neten egy "torz" tükörképpel vitázol.... nem lesz baj, ha ilyen szemszögböl is látod magad... ha felfogod, hogy egy olyan valaki szemében, mint én, miként-milyennek látszol... :-)<br />
<br />
majd este kifejtem a "nézeteim Rád vonatkoztatott reszeit"....
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23071926
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-27T10:34:32+02:00
2014-05-27T10:34:32+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396?fullcommentlist=1#c23055902" class="reply_nick_804041" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 23055902 );">@Víz Ivó</a>:<br />
<br />
Bevallom, elsőre, sőt, másodjára is úgy gondoltam, hogy nem válaszolok érdemben a felvetéseidre, mert a kettőnk világnézete jól érzékelhetően olyan távol van egymástól, hogy a párbeszédünk végső soron mindenképpen trollkodásba, személyeskedésbe torkollik majd. Tudod mit? Tegyünk egy próbát, hátha tévedek.<br />
<br />
1. Ha szerinted 10 év ismerettség után nem létezik szerelem, az hatalmas probléma. Beszélhetsz nekem bármilyen társadalmi meg erkölcsi kötelezettségről, egy házasságot ugyanaz a 2 dolog tartja össze, ami egy párkapcsolatot is mozgat: a szerelem, és a tisztelet. Bármelyik tényező esik is ki a képletből, minden megváltozik. Ha a szerelem tűnik el, akkor jön az unalom, és sok kapcsolatban itt dobják be a Jokert, a "nekem gyerek kell" kártyát. Ha a tisztelet veszik el, akkor jön az, ami nálunk is volt, a szimultán csalás. Mindkettő garantáltan a sírba teszi a kapcsolatot, de van egy komoly különbség: ha most gyermekünk is lenne, nagyjából 0, azaz nulla lenne az esélye annak, hogy együtt maradjunk, mert soha nem hinném el, hogy miattam tért vissza a kapcsolatba, és nem a kötelességtudata hozta haza. Tudom, hogy sokakat ez nem érdekel, szarnak az egészre, és egy a lényeg, hogy ne menjenek szét, és ezért bármit bevetnek, legyen az vagyon, harmadik fél az ágyban, swingerezés, vagy éppen egy gyermek. Én viszont tudni akarom, hogy nem kötelességből, vagy unalomból, netan beszariságból van velem a feleségem, hanem azért, mert szeret. A tisztelet visszaszerzése pedig nagyon nehéz, de nem lehetetlen...<br />
<br />
2. Nem tudom, honnan veszed, hogy a kapcsolatunk kiüresedett. Az az időszak valóban nehéz volt, sok konfliktussal, elfojtott haraggal, egymás okolásával, stb., de magam körül körbenézve azt látom, hogy sokaknak egész életükre csak ennyi jut. Ha azért hibás vagyok, hogy vissza akarom kapni azt a szintet, amin korábban voltunk, akkor ifen, bevállalom, nem tudom, mi a szerepe egy férfinek a házasságban. Megjegyzem, szerintem nem az, hogy mindenáron benne maradjon, "cserébe" élje a tipikus idióta kanok életét, ahol más nők stírölese, valami szaros hobbi (kocsma, horgászat) rendszeres művelése, továbbá minden kóbor numera levarrása kvázi kötelező feladat, a lényeg, hogy otthon, a párjával kettesben a lehető legkevesebb időt töltse az ember.<br />
<br />
3. Kötelezettségek a házasságban. Úgy gondolom, semmi olyat nem tettem (még), amely ellenkezne azzal a korábban Istennek, a feleségemnek, illetve önmagamnak tett fogadalommal. Ellentétben Nórival.<br />
<br />
Végül: nem hiszem azt, hogy az én esetem a legrosszabb, ami egy házasságban megeshet, abban azonban biztos vagyok, hogy aki nem akad fel egy megcsaláson, az valójában sohasem volt igazán szerelmes a párjába, csak áltatta saját magat, vagy külső nyomásra házasodott meg.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23055979
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-26T20:56:39+02:00
2014-05-26T20:56:39+02:00
Víz Ivó
http://blog.hu/user/804041
ja! és ne avval kezd, hogy félrekursz!!!!<br />
<br />
előbb hagyd ott az asszonyt tisztességgel, ahogy az elveid megkövetelik, vagy hagyd a picsába ezt a bosszulkodást! <br />
<br />
mindenek előtt kérdezz meg egy normális papot, mert úgy latom neked ez az irány fontos vmiért... beszéld át vele, hogy mi a dolga egy 10 éve házas FÉRFINEK ! beszégessetek el arról mi a feladata a családnak.... milyen kötelezettségeket vettél a válladra, amikor esküdttél... stb, stb, stb....<br />
<br />
reményeim szerint rá fogsz döbbenni, hogy nem az a házasság funkciója, hogy törvényi eröre emelje a szerelemhez való jogodat, meg hogy nem az a kötelezettséged, hogy örökké szerelmes legyél a feleségedbe, meg hogy, ha megdobnak kővel.......<br />
<br />
kurvára nincs szó boldogságról.... viszont lehet benne az is :-)<br />
<br />
DE! van benne szó arról, hogy jóban-rosszban együttmaradj és családi keretet biztosíts a kölykeidnek, hogy jó példával járj előttük, hogy szeresd az anyjukat, stb, stb, stb.....<br />
<br />
hogy legyen ÉRTELME elvszerűen viselkedni!!!!<br />
<br />
hsgy ezt a gyerekes félrebaszást!!!!
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23055902
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-26T20:36:45+02:00
2014-05-26T20:36:45+02:00
Víz Ivó
http://blog.hu/user/804041
@mille plateaux:<br />
<br />
sokmindent írt le itt neked sokmindenki.... de egyet még nem tisztázott senki:<br />
<br />
1. a házasság nem a szerelem tartóhelye, nem egy cserép föld, amiben elültetve gondozgathatod azt a saját gyönyörűségedre.<br />
szerelem a párválasztáshoz "kell". az a dolga. és nálatok megtette a dolgát..... kész! 10 év után semmi alapod nincs erre hivatkozni! <br />
nem vagy szerelmes csak azért mert jó volt szerelmesnek lenni! ne hülyítsd magad evvel!<br />
<br />
2. a házasság nem a Te boldogság-garantáló kézikészüléked. a házasság nem azért van, hogy Te ott ilyen - olyan jól érezd magad. a házasság (még egyházi értelemben is) a társadalom, a közösség számára fontoy intézmény, ami az utódok miatt fontos és nem azért, hogy petike meg marika boldog legyen benne, mint férj és feleség. azért fontos intézmény, mert a mi kulturánkban -erkölcsi és jogi környezetben- ez a legjobb az utódoknak.<br />
<br />
mindez nem zárja ki, hogy jól érezze magát petike és marika is. örömteli is lehet. ha betölti a funkcióit, biztonságot és sikerélményt is nyújthat, stb...<br />
DE! mindenek előtt kötelezettségeket-kötelmeket-kereteket határoz meg...<br />
<br />
a Ti házassagotok egy kiüresedett, funkciótlan "szerelmi alapú" párkapcsolat szintjén rekedt meg.....<br />
<br />
ennyi!<br />
<br />
ha lenne már egy-két-három gyereketek, nem nyígnál ennyit, ha még közben meg is csaltak volna.... kb ugyanígy rágna belülről a nagy büdös MIÉRT kérdés, de volna miért maradni, rendesen és elvhűen viselkedni...<br />
<br />
de nincs.....<br />
<br />
keress másik asszonyt, vagy tedd anyává a mostani nődet, és tedd az apai-férji kötelességeidet.... lesz öröm, hasznosságtudat, jövőt kijelölő út, amin járhattok....<br />
<br />
sokkal több lehetőséged nincs....<br />
<br />
illetve, nyíghatsz itt a szetelem hiányán...de az kb sehova sem visz....<br />
<br />
eddig kurva önző módon a saját boldogságod családi tűzhelyét látrad a házasságodban.... nem a kötelességedet tetted. az sem védett volna meg egy esetleges megcsalástól, de ezt a církuszt, ezt a kanosszajárást "elsimította" volna a kötelezettségeid súlya....<br />
<br />
tudom miről beszélek :-)<br />
<br />
ha ez téged megnyugtat, van a Te csalódásodnál is durvább törtenet (pl az enyém), ami után együtt lehet (és kell) maradni.... és így nem csak fájdalom meg csalódás meg nihil meg útkeresés meg " mi a faszt kéne csinálni " tipusu nyüglődés van, hanem család és öröm és felelősség és kötelezettség és másokért fontos tennivalók évtizednyi sora előtted!!!!
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23053277
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-26T12:51:12+02:00
2014-05-26T12:51:12+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
Mille,én megtettem.Visszacsaltam.Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban-a revans,az elégtétel,visszaadtam.-ez lehet hogy női hülye logika,és tudatosan elhatározott dolog volt részemről-mégis elégedettséggel töltött el.Kitudódott,mert mindenre fény derül előbb-utóbb..A férjem könnyebben átugrotta,mert tudta,hogy a bosszú vezérelt.-ez is egy sarkalatos pont,őt nem sújtotta le annyira,mert ő is tisztában volt a bennem munkálkodó bosszúvággyal-bevallom jól esett volna,ha átéli ugyanazokat,mint anno én..(sőt ott az adut a kezében:"milyen sérelmekről beszélek,hisz én is megtettem,,"Nincs bűntudatom.(ahogyan nekik sem volt)Ami nem könnyíti a lelkem, míg bennem az elégtétel munkált,nem a kíváncsiság,a más,az új..vagy amit ők kerestek(mit is kerestek?ezt sem tudjuk..)de ők ezt önmaguktól tették meg,ők nem tudtak nemet mondani akkor,amikor valami elkezdődött, ki sem akartak szállni belőle,ha nem jövünk rá,nem mérlegeltek hogy megéri-e kockáztatni,úsztak az árral...(mi meg azóta szemben úszunk)Visszatekintésül biztosan állítom,hogy ha tisztában vannak azzal akkor, ennek milyen következményei lesznek,most a minden napjainkban,a jelenben,hogy milyen küzdelmes ,nehéz visszaállítani egy megingathatatlannak hitt kapcsolatot,házasságot..--remélem hogy tanultak belőle,bár ezt sosem fogják beismerni sem önmaguknak,sem nekünk.<br />
És innen el is indulhat egy lavina ping-pong labda szerűen-te megtetted,én újra...ördögi kör..Nekem lelkileg mégis segített valamit,amikor a férjem ugyanazokat kérdezte tőlem ,amiket én kérdeztem anno tőle,jó volt látni a szemében a bizonytalanságot,a dühöt,a csalódottságot
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23026423
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-23T19:33:12+02:00
2014-05-23T19:33:12+02:00
Tikke
http://blog.hu/user/786787
Szeretnék adni egy kéretlen jó tanácsot. Ne tedd meg. Borítékolom, hogy sokkal rosszabbul fogod érezni magad utána. Talán addig lesz meg a "visszaadtam" érzése, amíg haza nem érsz és bele nem nézel Nóri szemébe. Vagy talán egészen addig, amíg a fejéhez nem vágod. Ahogy megteszed, jobban fogod magad utálni, mint most.<br />
Mert most is utálod magad, ugyanúgy, ahogy én, mert már azzal ellentmondtál a saját érveidnek, a saját értékeidnek, hogy visszafogadtad. Tudom, mert ugyanabban a cipőben járunk, nagyon hasonló ezzel a dologgal kapcsolatban a véleményünk.<br />
Én is azt hittem, hogy ez lesz a megoldás, törlesztem a számlát és ez majd helyreteszi a dolgokat a fejemben. Lett volna rá alkalom, de ezzel együtt rájöttem, hogy az már tényleg nem én lennék. Már azzal is szembefordultam magammal, hogy visszaengedtem.<br />
<br />
Az önmarcangolás is ismerős, mint ahogy egy másik posztodnál már megírtam. Igyekeztem a munkába menekülni, konkrétan heti 6-7nap munka, otthon is hajszoltam magam, de így is, amint nem volt épp mihez nyúlni, az agyam rögtön kattogni kezdett, állandóan csak az agyalás...már épp azt mondtam, hogy egyszerűen a sok gondolkodásba, kombinálásba fáradtam bele. Esténként nem tudtam elaludni, mert járt az agyam, reggel amint felébredtem, már dolgozott bennem ez az egész. <br />
De rájöttem a megoldásra is, mert amint te is mondtad, tovább kell lépni. Mert az nem normális dolog, hogy a másik hibájából, az én életem megy tönkre, hogy én szomorkodom minden nap. <br />
Így egy reggel, mikor felkeltem és már indult is az a bizonyos kisfilm, amit újra és újra látok magam előtt, egyszerűen azt mondtam magamnak hangosan: A f@szomat, most már elég!!!! (már bocs:))<br />
És azóta, ha azon kaptam magam, hogy ezen jár az agyam, azt mondtam magamnak, hogy ELÉG...és igyekszem sok zenét hallgatni, szigorúan olyat, ami jó kedvet csinál, ilyen filmeket nézek, igyekszem magam jól érezni, visszavettem a melóból, nemsokára itt a szabadság és már szervezem magamnak a programokat. Mert tényleg igaz, hogy minden fejben dől el! Alig egy hét telt el és sokkal jobban érzem magam..."szinte" nem is gondolok rá, hogy mi volt. És ezt Ő is észrevette. És mondtam is neki, ha meg akar tartani, akkor kösse fel a gatyáját, mert visszatértem önmagamhoz!
https://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396/full_commentlist/1#c23017159
Válasz erre: Egyet előre, kettőt hátra...
2014-05-22T13:01:44+02:00
2014-05-22T13:01:44+02:00
Megvalósító Macska
http://blog.hu/user/825394
Hát... szerintem a visszacsalás semmit sem ér. Én tuti pocsékul érezném magam utána. Számomra ez még mélyebbre való süllyedés lenne. Igazán ellenkezik az elveimmel. Én - már korábban is írtam, hogy - kilépnék ebből az egészből, és utána állnék neki összeszedni az önbecsülésemet. <br />
<br />
Ha az embernek szilárd elvei vannak, nem ingatja meg semmilyen esemény. Vagy akkor nem voltak elég szilárdak azok az elvek. Miután szüleim 20 év után véééééégre elváltak, sokkal-sokkal boldogabbak vagyunk mind. Bár kevesebből kellett élnünk, de lelkileg már sokkal jobban voltam/vagyok, és a szüleim is találtak maguknak párt, és jól érzik magukat.<br />
<br />
A 20 év alatt meg ki tudja hányszor és ki csalt meg kit, hány éjszakát nem tudtam aludni a veszekedéseik, régi sebek feltépése miatt... Mennyivel jobb lett minden a válás után. Fel lehet magad építeni újra és lehet teljes életet élni újra. Csak el kell dönteni és cselekedni. ;)<br />
<br />
Minden kudarc magában hordozza az új lehetőségek csíráját. Amikor úgyérzed, hogy nincs már lejjebb, akkor áll a rendelkezésedre a legtöbb lehetőség. Közhelyek, de ha odafigyelnénk a közhelyekre, sokkal boldogabbak lennénk mind.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c23006709
Válasz erre: Elveszve
2014-05-21T19:52:39+02:00
2014-05-21T19:52:39+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c22988710" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22988710 );">@Avensis</a>: <a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c22849510" class="reply_nick_786787" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22849510 );">@Tikke</a>: <br />
<br />
Hát, valahogy így vagyok én, és az önbizalmam.<br />
<br />
<a rel="nofollow" href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396">megcsaltak.blog.hu/2014/05/21/egyet_elore_kettot_hatra_396</a>
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c22988710
Válasz erre: Elveszve
2014-05-19T18:55:02+02:00
2014-05-19T18:55:02+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c22844708" class="reply_nick_786787" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22844708 );">@Tikke</a>: Én is szakemberekkel,és szakirodalommal segítem magam.Teljesen megértelek,tudom nem vígasz!<br />
Ajánlok egy jó könyvet neked: Katie Byron:Szükségem van a szeretetedre? Segít az elakadásokban,tudatosan kell alkalmazni,bevallom nekem sem sikerül mindig.<br />
Jelenleg kognitív pszichoterápiára járok,a felénél járok,nagyon reménykedem benne.<br />
A bizonytalanság,szorongás,helyzetek elemzése,bezárultság,régi szociális kapcsolataim vissza épültek,gyanakvó vagyok,bizalmatlan,nem tudom a sérelmeimet letenni,állandó véka alatt van a kapcsoltunk--sok kérdéssel,a biztonságérzetem csak akkor van meg,ha vele vagyok,akkor is állandó visszajelzést várok.Ismerős ebből valami?Ami legfőképp idegesít,hogy mindent elemzek,szó,tett,érintés a kapcsolatunkban,előregyártok egy forgatókönyvet,legyen jó,vagy rossz.Nehéz a most-ban élnem,a múlt halványul,de a holnap sem stabil.<br />
Régen nem voltam ilyen,tudtam döntést hozni,határozott lenni,mérlegelni,merni dühödnek lenni,boldognak,mertem élni!Megváltoztak a személyiségjegyeim,egy gyermek bizonytalanságával ,és biztonság-érzet vágyával élek.Pedig történetünk nem friss,vissza szeretném kapni régi önmagam,dolgozom rajta -szeretnék laza lenni,és boldog!Te hogyan éled meg a történteket és a mindennapjaidat?
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c22988593
Válasz erre: Elveszve
2014-05-19T18:26:36+02:00
2014-05-19T18:26:36+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
Ennyi egyforma sors,érzés...Azok közé tartozunk akik szeretnek,és esélyt adnak újra kapcsolatuknak,bármilyen áron---a saját magunk kárára...Hisz bennünk veszett el a bizalom,a határozottság,a stabilitás.A párjaink ebből a félrelépésből csak megerősödtek(kellek másnak is,sőt még ezek után a feleségemnek+férjemnek is)Itt küzdünk elsősorban saját magunkért,a kapcsolatunkért,lehet hogy meg sem éri...ezt nem tudhatjuk,még sem tudunk kiszállni belőle,mert nem vagyunk egyformák,vagy társfüggők vagyunk,vagy gyengék,vagy nem hisszük el hogy mi még mással is lehetnénk ennél boldogabbak---mert most nem vagyunk azok!Előrehaladunk,majd visszacsúszunk,megbocsájtunk,de ez nem azt jelenti,hogy elfeledtünk mindent...ott a tüske,a törés,ami ott is marad.Megéri-e?Hogyan tovább?Minden oly bizonytalan,legfőképp mi magunk:)<br />
Kedves Tikke,Mille,és a többiek,megértem érzéseiteket,én is ezeket érzem.<br />
Külön köszönet azoknak,akik próbálnak nekünk segíteni,az erős ,határozott ,racionális oldalról,és ezt mind empátiával,emberséggel,segítőkészséggel teszik!Úgy gondolom aki megfordul ezen a blogon ,valamilyen szinten érintett,szeretne segítséget ,ötletet kapni embertársaitól.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c22849510
Válasz erre: Elveszve
2014-05-10T12:53:15+02:00
2014-05-10T12:53:15+02:00
Tikke
http://blog.hu/user/786787
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c22846978" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22846978 );">@mille_plateaux</a>: valahogy már az is segített, hogy ide leírtam a történteket. A szünetet előre kivettem, azt hiszem itt az ideje, hogy belekezdjek. Kíváncsi lennék, a te magabiztosságod hogy van? Szerintem sokan várunk a folytatásra.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c22846978
Válasz erre: Elveszve
2014-05-09T22:24:46+02:00
2014-05-09T22:24:46+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c22844708" class="reply_nick_786787" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22844708 );">@Tikke</a>:<br />
<br />
Szia!<br />
<br />
Írj, hidd el, sokat segít, de néha szünetet kell hagyni, hogy csillapodjanak a gondolatok, az érzések. Pont ezért nincs új poszt, mert amikor írtam, minden esetben felkavarta bennem a múltat. Az viszont nem segít. Persze, ez nem jelenti azt, hogy befejeztem a blogot, sőt.<br />
<br />
Ami a magabiztosság eltűnését jelenti, az sajnos véglegesnek tűnik. Legalábbis, ha együtt maradtok.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c22844708
Válasz erre: Elveszve
2014-05-09T17:16:02+02:00
2014-05-09T17:16:02+02:00
Tikke
http://blog.hu/user/786787
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c21966205" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21966205 );">@mille_plateaux</a>: Szia! Tegnap este eljutottam arra a szintre, hogy vagy szakszerű segítséget kell kérnem, hogy rendbe tegyék az agyamat vagy mondjuk belekezdek egy blogba, hátha az írás segít rajtam. Viccesen azt gondoltam, elég lesz, ha a blogom címe ennyi, Megcsaltak. A biztonság kedvéért rákerestem a google-ban, nehogy más nevét nyúljam le, hát így kerültem ide. <br />
Elolvastam minden bejegyzésed, az összes kommentet...őszinte leszek, néha könnybe lábadt a szemem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki épp azon megy keresztül, amin én is, nem tudom elhinni, hogy leírtad ugyanazokat a gondolatokat, amik engem is hónapok óta marcangolnak. <br />
A helyzetünk szinte teljesen megegyezik, a különbség annyi, hogy mi nem vagyunk házasok. 13 éve szeretem hűségesen, pedig voltak jobb és rosszabb időszakok, mint szerintem minden kapcsolatban. Úgy fél éve éreztem, hogy valami nincs rendben és már akkor tudtam, hogy nő van a dologban. Aztán 3 hónappal ezelőtt lebukott...ott voltak az üzenetek. Három napig tartott az üvöltözős-sírós-hogy tehetted ezt előadás, ő meg férfi létére térden állva, sírva könyörgött, hogy bocsássak meg. Elhagytam. <br />
Hetekig könyörgött, végül "újra" kezdtük, egy új lakásban. Munkahelyet nem váltott, pedig a kolléganőjével szűrte össze a levet - nem tudom elhinni, hogy azóta semmi nincs. <br />
Mindketten igyekeztünk boldogan élni, de én ahelyett, hogy idővel egyre jobban érezném magam, napról napra jobban kikészülök. Nem tudom, hogy jó döntés volt-e vele maradni...fogalmam sincs, hogy mit tegyek. <br />
Egész életemben erős, magabiztos, önálló döntésekre képes nő voltam, most meg olyan vagyok, mint valami elcseszett...mindig szerettem írni, most egy értelmes mondatot alig tudok összehozni.<br />
Láttam, hogy egy ideje nincs új bejegyzést, örülnék neki, ha írnál :) Nem azért, mert élvezem, hogy más is szenved, csak valamilyen furcsa reménysugár lettél vagy talán jobb kifejezés, hogy sorstárs.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22534143
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-15T18:12:12+02:00
2014-04-15T18:12:12+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c22533741" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22533741 );">@Avensis</a>: <br />
<br />
Sajnálom, de tényleg nem kaptam meg, majd szétnézek a spam mappában, lehet, hogy kifogta valamiért a rendszer, vagy ilyesmi.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22533741
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-15T17:02:08+02:00
2014-04-15T17:02:08+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
Pontosabban az adatlapodon,üzenetküldés fül alatt küldtem azt a hosszú levelet,bevallom rosszul is esett ,hogy nem reagáltál,így már értem.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22533729
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-15T16:59:49+02:00
2014-04-15T16:59:49+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c21885560" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21885560 );">@Avensis</a>: <a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c22532918" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22532918 );">@mille_plateaux</a>: Írtam is neked,tömören,aprólékosan,azt hittem olvastad.Feldobott egy linket :üzenet a felhasználónak,neked.<br />
Ezek szerint nem olvastad,pedig irtó hosszú lett.<br />
Próbálok írni indamail címedre.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22532918
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-15T14:46:55+02:00
2014-04-15T14:46:55+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c22529132" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22529132 );">@Avensis</a>: <br />
<br />
Köszönöm a lelkesítő sorokat, rám fér. Kiváncsi lennék a teljes történetedre, és ha gondolod, itt is megoszthatnánk egy bejegyzés formájában, de erről szerintem már beszéltünk is korábban. Légy szíves, írj egy emailt a mille_plateaux@indamail.hu címre, ha érdekel a dolog!
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22529132
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-15T10:43:25+02:00
2014-04-15T10:43:25+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c22527930" class="reply_nick_805708" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22527930 );">@mille_plateaux</a>: Örültem soraidnak,megértlek.Néha tudatosan kell élnünk mindennapjainkat,ahogyan írtad:lazábban,elemzéstől mentesen,mint azelőtt.Én is így teszek.Valóban ha itt írunk ,véleményt alkotunk,az érzéseinket tárjuk fel,újra agyalunk...Vannak kommentek ,amik valóban elbizonytalanítanak bennünket.Ezek csak jóindulatú vélemények másoktól.Mindenki a saját élete kovácsa.Mi így döntöttünk,a másik út sem lenne könnyebb ,és járhatóbb.Kívánom,hogy legyen erőd,megtaláld a saját lelki békéd,hagyj időt magatoknak,és rendben lesz minden-remélem:))))
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22527930
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-15T06:06:55+02:00
2014-04-15T06:06:55+02:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c22520355" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 22520355 );">@Avensis</a>: <br />
<br />
Igen, régen írtam már, de ennek meg van az oka. Figyelek. Figyelem Nórit, magamat, a kapcsolatunk alakulását. Picit eldobtam a gyeplőt abban az értelemben, hogy igyekszem lazábban venni a helyzetet, mert úgy éreztem, higy szépen lassan rámegy az egészségemre a dolog. Láttam már embert belepusztulni megcsalásba, nem szeretném, ha velem is ez történne. Márpedig ha írok ide, akkor gondolkodok, kattogok a témán, egész nap. A kommentek szintén hatnak rám, olykor megerősítenek, de még többször elbizonytalanítanak, utóbbi megint csak kattogásra sarkall. Írni fogok, amint lesz miről, de most megpróbálok élni, kicsit úgy, mint a strucc. Remélem, ez a "könnyelműség" nem bosszúlja meg magát, mint anno.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22520355
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-14T17:50:34+02:00
2014-04-14T17:50:34+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
Mille,olyan rég írtál.<br />
Mi történt veled,hogy vagy?<br />
Őszintén érdekelne.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c22520202
Válasz erre: A történetem margójára
2014-04-14T17:25:49+02:00
2014-04-14T17:25:49+02:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c21949760" class="reply_nick_847720" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21949760 );">@Holle anyó</a>: Igen,elég elkeserítő,hogy a monogámia divatja elmúlt,eltűnt társadalmunkból.<br />
Olyan társadalomban élünk ahol minden megengedett:<br />
átgázolunk egymáson,bármilyen áron,nem számolva a következményekkel-legyen az munka,házasság,barátság..és még sorolhatnám.<br />
Én mégis hiszek abban,hogy a szerelem,a szeretet ,a boldogság, egy nélkülözhetetlen dolog életünkben,és ha ezek jelen vannak pozitívan életünkben,a szívünkben,akkor az élet más területein is rendben vagyunk.Nagyon görcsösen kergetjük,hajszoljuk a boldogságunkat,az elfogadást,az elismerést.<br />
Nem vagyunk egyformák,más személyiségjegyeket hordozunk,valaki erősebb,és racionálisabb,néhányunk nehezebben áll talpra ebből a helyzetből.<br />
Soraidból azt érzem,te is csalódtál már.<br />
Van egy bölcs idézet ,lehet hogy e szerint kellene élnünk:"Ha mondhatnék egy imát ez lenne:Istenem ments meg minket a szeretet,az elfogadás,és az elismerés utáni sóvárgástól."Ez lehetetlen...
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21971110
Válasz erre: Elveszve
2014-03-25T19:59:03+01:00
2014-03-25T19:59:03+01:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
@mille_plateaux: Hát, ha most kidobod, akkor lesz ám nagy sírás-rívás!<br />
<br />
Szóval nekem is van egy megcsalós történetem, a helyzet abszurditása, hogy pont az mesélte nekem, akivel megcsalt a párom, haha. Szóval a kedvese őt is átverte, ők is megpróbáltak együtt maradni, de aztán a folytonos veszekedések válássá fajultak. Talán példabeszéd volt? Mindig is sejtettem, hogy ő többet akart ebből az egészből, mint a párom, talán ezért is buktatta le a kapcsolatukat. Azt gondolta, hogy egyértelmű a helyzet, és aki egyedül marad, az én leszek. Nos, eddig tévedett.<br />
<br />
Mille, két út van. Vagy megbékélsz a dologgal, vagy szakítotok. Nálunk az első irányába halad a dolog. Néha úgy érzem, legjobb lett volna meg se tudnom az egészet. Hagyni, hogy megunják egymást (ahogy egyébként most se ellenőrzöm a páromat, hogy mit csinál). Ha el akar hagyni, hagyjon el, ha meg nem, akkor annak oka van, kész.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21966206
Válasz erre: Elveszve
2014-03-25T06:12:29+01:00
2014-03-25T06:12:29+01:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
Bocsánat az elgépelésért, mobilról nem megy olyan jól az írás.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21966205
Válasz erre: Elveszve
2014-03-25T06:10:23+01:00
2014-03-25T06:10:23+01:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
Az a fő probléma, hogy az érzelmeimet illetően rendszeres az előre, majd a visszalépés. Azután újra és újra. Amikor már ugy érzem, hogy kezd minden normális lenni, jön egy újabb villanás a múltból, egy emlék, egy rossz érzés, bármi, és újból napokig magam alá kerülök. Utóbbit már nem mutatom kifelé, mert nem akarom tovább büntetni Őt, de ettől még hat rám, formálja a gondolataimat. A legrosszabb mindebben a bizonytalanság, a holnap kiszámíthatatlansága, a nem létező jövőkép.<br />
<br />
Egyszer egy ismerősöm mesélte, hogy hónapokon keresztül nem találta a régi önmagát, bizonytalan volt és örökké fáradt, csak vánszorgott napról - napra. Leszokott minden káros szenvedélyéről, tanulni kezdett, vállalkozást indított, stb., jöttek a sikerek, mégsem érezte jól magát. Azután egy szép nap arra ébredt, hogy elege van a barátnőjeből, így kirúgta. Néhány napon belül visszatért minden az életébe, ami korábban kiveszett. Újból magabiztossá, teljes értékű emberré vált.<br />
<br />
Sokszor eszembe jut mostanában ez a történet, lehet, higy ez calami új kezdete.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/16/ebredes_731/full_commentlist/1#c21950775
Válasz erre: Ébredés
2014-03-22T13:55:46+01:00
2014-03-22T13:55:46+01:00
fotengelyszimering
http://blog.hu/user/549447
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/16/ebredes_731?fullcommentlist=1#c21949886" class="reply_nick_847720" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21949886 );">@Holle anyó</a>: Ok, köszönöm, ebben nincs tapasztalatom szerencsére. A megcsalás a szememben erkölcsi bűn, ezért gondoltam, hogy számíthat pl. az elhelyezésnél. De nem. Rendben.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/16/ebredes_731/full_commentlist/1#c21949886
Válasz erre: Ébredés
2014-03-22T11:08:06+01:00
2014-03-22T11:08:06+01:00
Holle anyó
http://blog.hu/user/847720
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/16/ebredes_731?fullcommentlist=1#c21122524" class="reply_nick_549447" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21122524 );">@fotengelyszimering</a>: A válásnál nem tényező a megcsalás és a bíróság nem veszi figyelembe a gyermekelhelyezésnél.<br />
A bíróság csak azt mérlegeli, hogy ki az alkalmasabb szülő. Attól, hogy valaki félrebaszik, még lehet jobb szülő, mint az aki nem.<br />
<br />
Csak szólok.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c21949760
Válasz erre: A történetem margójára
2014-03-22T10:44:24+01:00
2014-03-22T10:44:24+01:00
Holle anyó
http://blog.hu/user/847720
Nem tudom, hogy a postoló mit is ért a megcsalás fogalma alatt???<br />
Az ember nem monogám lény, nem értem miért gondolta azt, hogy vele ez nem történhet meg? <br />
Nincs felnőtt emberek között feltétlen bizalmon alapuló kapcsolat, párkapcsolat sincs.<br />
Fő szabály szerint minden párkapcsolatban lesz félredugás, vagy érzelmi kicsapongás, vagy mindkettő.<br />
Én egészen biztosan nem tudnék másfél évig blogolni erről, ennyi idő alatt a nevét is elfelejteném annak, aki "megcsalt" (bármit is értünk ez alatt).<br />
Legyen egészség és béke, minden más problámát meg tud oldani az ember.<br />
A szerlem is elmúlik, miért ne múlna el a megcsalással okozott fájdalom?<br />
Az első megcsalás után a kapcsolat már soha többé nem lesz olyan, mint volt. Ekkor kell eldönteni, hogy folytatjuk-e kapcsolatot olyan módon, hogy mostantól MINDKETTEN csalunk, vagy kilépünk belőle. Úgy nem szabad benne maradni, hogy a megcsalást elszenvedő fél részéről nincs revans.<br />
A szerelem egyébként pusztító, káros és önző érzés, ezért szerencse, hogy idővel elmúlik.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/12/04/hova_tovabb_258/full_commentlist/1#c21914617
Válasz erre: Hova tovább?
2014-03-17T00:20:42+01:00
2014-03-17T00:20:42+01:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
Nehéz döntést hozni,pláne abban az esetben,ha még szeretjük azt,aki oly sok fájdalmat okozott,<br />
Hiába a sok racionális észérv..,ha nincs bennünk elég gyűlölet,és harag,hogy tényleg kiszálljunk ebből emelt fővel,felnőtt nőként/férfiként. Mindkettőben tönkre megyünk-ha maradunk az állandó félelemben,bizalmatlanságban a megcsalt és megcsaló is.<br />
Ha a válás mellett voksolunk,az sem könnyű,ha szerted a másikat.<br />
Amikor annyi fájdalmat okozott,annyi hazugságot szőtt,hónapokon át.Miért vagyunk képesek ezek után is szeretni?Mert társfüggők vagyunk,sérült az egonk,a nőiességünk/férfiasságunk,magunkban sem hiszünk,hogy hihetnénk másnak?Ördögi kör...<br />
Gyakran kérdezem magamtól is?Mit szeretek rajta?Miért ragaszkodom hozzá,a együtt töltött évekhez ragaszkodom,a közös gyermekekhez,az egzisztenciához,a biztos anyagiakhoz?Nem,nem ezekhez.Hozzá ragaszkodom..És ő?Valóban hozzám?mi tartja ebben a házasságban,ha hónapokig csalt.Ez nem botlás,ez egy kapcsolat.Ahol már van közös élményük,múlt.<br />
Számomra az elv is érthetetlen:ha vmi nem működik egy kapcsolatban,akkor miért egy 3.személyt kell behívni egy házasságba??Miért nem próbálja meg a félre...ó, első körben rendbe hozni,lekommunikálni a problémáit,sérelmeit vágyait.<br />
Vagy a másik út:miért nem állnak elénk tökös férfi módjára,felvállalva érzéseiket,és tiszta lappal elmondani,már nem szertelek,bocs,elmúlt...stb.Fájna persze az is,de becsülném az őszinteségét.<br />
Zárja le a házasságát,kapcsolatát,és ugorhat fejest a másikba.Ez a felelősség,amit nem vállalt a szertője képbe keveredése előtt sem,és után sem.<br />
Azt nevezem felelősségnek,ha már félrement,és én megbocsájtottam,vállalja fel tettét,ha ő is a házasságunk mellett dönt,biztosítson arról,hogy megbánta,tanult belőle,kemény lecke volt,biztosítson a szeretetéről,és járja ki a saját útját,bizonyítson,igen is mondjon ki mondatokat,amire vágyunk,ami szükséges hogy újra a helyére kerüljenek a dolgok.<br />
Néha szeretnék belelátni a fejébe,mit gondol,mit is akar,mit érez,mi lesz velünk,,mennek a hónapok,és mi mégis egy helyben topogunk.<br />
Bár szállna meg vmi földöntúli erő,hogy emelt fővel,mosolyogva ki tudnék szállni ebből a bűzős,mérgezett házasságból.És elhiggyem ,nélküle is tudok élni,létezni,nem függni tőle,csak magamtól...<br />
Az mondják az idő mindent begyógyít.baromság.Hisz még most is szeretem,itt szuszog mellettem,a lábam az övéhez ér..,érzem az illatát,hallom egyenletes légzését..nézem az arcát...megöregedett az utóbbi hónapokban...némi düh is kering bennem,ahogy elmerengek arcán,kósza gondolatok gyötörnek.<br />
Hittem benne,és hazudott,megalázott,kockáztatta egy család életét.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21908270
Válasz erre: Elveszve
2014-03-15T22:19:21+01:00
2014-03-15T22:19:21+01:00
fotengelyszimering
http://blog.hu/user/549447
@mille_plateaux:<br />
Nincs a "nyűglődéssel" semmi gond, de ha csak egy helyben toporogsz, az nem segít. Legalább valami koncepciód legyen, talán van is...mit akarsz elérni és meddig van erre időd.<br />
Szerintem... :)<br />
"Fejlődtél" már valamit a legutóbbi bejegyzés óta?
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c21885560
Válasz erre: A történetem margójára
2014-03-12T11:16:24+01:00
2014-03-12T11:16:24+01:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
Igen-igen.Szívesen megosztom veled.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21881645
Válasz erre: Elveszve
2014-03-11T18:35:14+01:00
2014-03-11T18:35:14+01:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
Rengeteget gondolkodtam azon, amit írtatok az utóbbi napokban. Pro és kontra, maradni vagy menni, esélyt adni, vagy elfelejteni mindent. Kívülről talán nyűglődésnek tűnik ez az egész, és talán az is. Ugyanakkor, aki átélt már hasonlót, az tudja, mennyire nehéz jól dönteni, mennyi mindent kell mérlegelni...
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c21881555
Válasz erre: A történetem margójára
2014-03-11T18:16:00+01:00
2014-03-11T18:16:00+01:00
mille_plateaux
http://blog.hu/user/805708
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara?fullcommentlist=1#c21881037" class="reply_nick_855892" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21881037 );">@Avensis</a>: <br />
<br />
Tényleg hasonlóan éljük meg a veszteséget. Nem lenne kedved egy külön vendég posztban, vagy itt, egy kommentben megírni az előzményeket? Engem érdekelne, hogy ki vezetett a hűtlenséghez, hogyan jöttél rá, mit éreztél akkor és most, stb.
https://megcsaltak.blog.hu/2013/11/05/tortenetem_margojara/full_commentlist/1#c21881037
Válasz erre: A történetem margójára
2014-03-11T16:15:00+01:00
2014-03-11T16:15:00+01:00
Avensis
http://blog.hu/user/855892
Nagyon együtt érzek a blog írójával.Teljesen azonosulok vele,és a leírt történettel,érzésekkel.<br />
Nagyon megérintett a gondolkodásod,emócióid.<br />
Magam is megéltem,és azóta is élem a minden napjaimban.<br />
A házasságunkat választottam,a férjem is.Néha elgondolkodom:megérte?megéri?Hisz oly küzdelmes-<br />
Idestova másfél éve küzdök magammal,folyamatos önkontroll,rossz érzések elnyomása,a felnőtt felelősségteljes nagybetűs NŐ visszahozása a kapcsolatunkba.Teljesen tönkre mentem ebben.<br />
38 éves vagyok,azt hittem nálunk minden kerek...<br />
kiderült mégsem.Akkora csalódást adott a férjem,amit nem egyszerű feldolgozni.A sok miért?-en már túl vagyok.Már csak azon munkálkodom,hogy együtt maradjunk,mert szeretem!A fájdalom,a sok hazugság ,a csalódottságom ellenére.<br />
Irtó nehezen állok fel belőle,oltári nagy akaraterővel,külső segítséggel haladok csak.<br />
Lassan,mint egy csiga.Réges rég túlélte volna ezt a házasságunk,ha a férjem is aktív partner lenne ebben.<br />
Sérült az nőiességem,az önbizalmam,egyfajta kudarc érzés kering bennem állandóan,ami azóta a munkámban,anyaságomban is visszatükröződik.<br />
Sosem voltam határozott,erőteljes,emancipált egyéniség,de tudtam dönteni,nem függtem ennyire mástól,voltak céljaim,vágyaim,tudtam kacagni,nevetni,másokra figyelni,befogadóvá válni. <br />
A férjem sürgetné az időt,lépjek túl rajta,segít a maga módján,nem a szavak embere,pedig a verbalitás fontos lenne.Nem tudom hová tartok,mi lesz velünk,leszek-e újra a régi?Nagyon szeretném visszakapni a régi önmagamat:))),és vele együtt a házasságunkat.Reménykedem,hogy minden nap jobb,és könnyebb ,élhetőbb lesz a férjem ,gyermekeink,és önmagam számára.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21865272
Válasz erre: Elveszve
2014-03-08T23:12:56+01:00
2014-03-08T23:12:56+01:00
Loanna
http://blog.hu/user/830874
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c21861802" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21861802 );">@Engem Is</a>: sorry a pasikért! Csak tudod...ha veszteség ér minket, sajnos még ma is akkor kapunk puszit, ha könnyes szemmel halkan (hangosan ne! az már zavaró, akkor már ott a rosszallás!)sírdogálunk feketében a szoba mélyén. Hogy van, akinek ez nem megy? Hogy van, aki máshogy tud túllépni? Ugyan már! Olyan nincs, mondják, embereld meg magad és viselkedj úgy, ahogy elvárjuk. A bánatnál sírni kell, írja a nagykönyv...és nem másfajta örömöket hajszolva feledni. Jó, ha férfi vagy esetleg lehetsz alkoholista. Vagy munkamániás. Vagy adrenalinhajszoló.<br />
Abból, amiket eddig írtál (töredékek az egészhez mérten, tudom) én egy jó házasságot látok :). És ha lehet tanácsot adni: ne rugózz már ennyit ezen a felejthető epizódon...viszont a gyerek téma még mindig átbeszélésre vár :(. Szerintem több házasság vérzik el ezen, mint a hűtlenségen.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21861802
Válasz erre: Elveszve
2014-03-08T11:52:02+01:00
2014-03-08T11:52:02+01:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c21860141" class="reply_nick_830874" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21860141 );">@Loanna</a>: Azt azért hozzátenném, hogy mindent megpróbáltam, hogy gyorsan túltegyük rajta magunkat. Sajnos nekem sikerült kevésbé, legalábbis látszólag. Ütközőpontot jelentett az is, hogy én szerettem volna, ha még egyszer megpróbáljuk, ő meg - talán érthető okból - nem. Persze ebből nem volt veszekedés, ilyesmi, az azonban biztos látszott rajtam, hogy letört a dolog. Szerintem azt gondolta, hogy emiatt (mármint, mert szeretnék még egy gyereket) elkezdtem más után nézni, ami nem volt igaz. Viszont ő elkezdett más után nézni, tényleg, de ezért leginkább csak a helyzet hibáztatható.
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21861672
Válasz erre: Elveszve
2014-03-08T11:19:53+01:00
2014-03-08T11:19:53+01:00
Engem Is
http://blog.hu/user/831585
<a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c21860141" class="reply_nick_830874" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21860141 );">@Loanna</a>: Haha, köszönöm az őszinteséged. Már alig várom a pasikat!
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21860141
Válasz erre: Elveszve
2014-03-07T22:35:10+01:00
2014-03-07T22:35:10+01:00
Loanna
http://blog.hu/user/830874
Hát én itt most lehet, hogy a valóság magyar hangja leszek...először is <a href="http://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592?fullcommentlist=1#c21824832" class="reply_nick_831585" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 21824832 );">@Engem Is</a>: szerintem várj még kb 3 pasit és akkor leszel 0-ban és akkor "reklamálhatsz". Nekem is volt hasonló sztorim, az én méhem az én testem vagyis én vagyok az oka érzést nagyon is jól ismerem...ilyenkor elmenekülni akár sportba, akár munkába: galádság.<br />
Mille. Hogyan kellene még mondani a "szeretlek"-et? Három sz-el és két t-vel??? Egyre szimpibb nekem Nóri. Nem ismerlek, tanács nincs, csak meglátás. Mi a fenét tehetne még??? Mondja, érezteti, ott van a 9 és 1/2 év / alig 1/2 év aránya...hülyet kapok az olyan ötletektől, hogy egy okos csaj ma adja fel a jól bevált munkahelyét. Miért??? Mert őuraságának az tetszene legjobban? Kicsit más ez, mintha azt kérnéd, hogy mondjuk változtass kondi termet! Mint ahogy a gyerek kérdést is saját maga óhajtja szabályozni? A saját igényei szerint? Amit "tisztáztak világosan"?Lazulj! Nem vagy már huszonéves. És érezd át a dolgokat...
https://megcsaltak.blog.hu/2014/02/27/elveszve_592/full_commentlist/1#c21841277
Válasz erre: Elveszve
2014-03-06T09:32:10+01:00
2014-03-06T09:32:10+01:00
Alfréd76
http://blog.hu/user/452663
Ezért írtam régebben, hogy szerintem egy megcsalás után csak akkor van értelme folytatni, ha az ember teljesen túl tud lépni a dolgon. Neked ez láthatóan nem sikerül (megjegyzem: majdnem biztos vagyok benne, hogy nekem sem sikerülne). Nem tudod elfeledni azt, hogy egy másik pasi ölelte a feleséged, szeretkezett vele, olyan közelségbe került, amilyenbe csak neked lenne szabad. Én sem tudnám elviselni.<br />
<br />
Viszont nagy kérdés, hogy ennek így van-e értelme. Nórit nyilván mardossa a bűntudat, és szeret is, de előbb-utóbb elege lesz. Lehet, hogy elege lesz a folyamatos önmarcangolásodból, abból, hogy semmi sem olyan, mint régen. A lelkiismeretfurdalását felválthatja egy csendes elégedetlenség, mérgelődés, majd egy idő után ő lép ki a kapcsolatból. Ha ez történik, akkor neked semmi sem marad, semmi. Ha te lépnél ki a kapcsolatból, akkor legalább az önbecsülésed vihetnéd magaddal.<br />
<br />
Szerintem (mindig csak szerintem, mert a biztos megoldást nem tudom) nagyon gyorsan, és nagyon nyersen, határozottan szembe kell nézni a helyzettel. Ha úgy érzed, van bármi, ami könnyíthet a lelkeden (pl. munkahelyet vált, megszakítja a kapcsolatot a barátnővel), közöld vele. Menjetek el párterápiára. Ha úgy érzed, nem tudsz ezen a helyzeten túllépni, akkor véget kell vetni a kapcsolatnak.<br />
<br />
Ez így nem vezet sehová.