Megesik, hogy az ember mindent elveszít. Egyetlen hibás döntés, egyetlen átkozott másodperc tört része alatt egy egész életet romba dönt. Végeláthatatlan folyamatok kezdete, megannyi szenvedés és gyötrelem origója, adott pillanatba sűrítve. Nincs visszajátszás, nincs második lehetőség, nincs újból átgondolt választás. Nem marad más, csak a következmények nyomasztó terhe, mégpedig életünk végéig. A legfájóbb, hogy ezt a bizonyos döntést néha nem is mi magunk hozzuk meg.
Megcsaltak, és az életem a feje tetejére állt.
Üdvözöllek a világomban!
Nem sokat aludtam. Lehet abban valami, hogy az ember tovább álmodja azokat a dolgokat, helyzeteket, amelyek a nap során foglalkoztatják, mert ez történt az esetemben is. Olyan volt, mintha kívülállóként szemlélném az eseményeket, nagyjából úgy, mintha egy film peregne a szemeim…
Amikor az ember először szembesül életében a szerelme hűtlenségével, a momentum örökre bevésődik az emlékezetébe, ezzel együtt a jellemébe. Azt a bizonyos másodpercet egészen biztos, hogy sohasem felejtem el: néhány szemvillanással azelőtt még minden rendben volt, semmi sem…